Irodalmi Szemle, 1991
1991/9
A TARTALOMBÓL Amikor negyed évszázada Angliába érkeztem, mottót választottam. „Minden ember okosabb nálam.“ Tapasztalnom kellett, hogy mindenki mennyivel jobban beszel angolul mint én; mindenkitől - még a legbutább angoltól is - csak tanulhatok. De - elhull a virág, ehramlik az élet. Ma már különösebb bajom- -gondom az angol nyelvvel nincs. Mottót változtattam. „Minden magyar okosabb nalam.“ Ez lett a mottóm. Sasszemmel fürkészem az újdonatúj jövevényszavakat, a szócsinálmányokat, a jelentésváltozások, árnyalat-elszíneződések tömegét; jegyzetelve olvasom az íróasztalomon halomra gyűlő mai irodalmat, szószedetet készítek. Butul a magyar tudásom: minden magyartól - még a legbutábbtól is - csak tanulhatok. Határ Győző: Ellenkönyv-írók A huszadik századi Közép-Európa országainak alapvető élménye, hogy a tisztességes emberi élet vágyálma nem egyeztethető össze a tisztességtelen emberi eletek valosagaval. Ez a trauma az emberi életek folytonos megbélyegzett- segenek tudatában nyilvánul meg, támadhatóságuk, kiszolgáltatottságuk tudatában, amely elöl nincs menekvés. így született meg az irodalomban a kö- zep-europai ember, a fragmentum-ember, a roncs-ember, az álarc-ember képe de ugyanakkor azé az emberé is, aki „igaz életre“ áhítozik, aki küzd a tisztaságáért, a lelke ártatlanságáért, ha már a külvilág harmóniája elérhetetlen szamara. Peter Zajac: Közép-Európa - álom, valóság és a szlovák regény Narkisszosz nevében ott találjuk a „narkét“, a kábítást. Itt jegyezzük meg hogy a nagy tömegben a nárcisz kábít“ kijelentés a hagyományostól eltérően W? en »egy szál nárcisz illata bódít nagy tömeget“ (a mítoszban Narkisszosz mint narkotikum narkomániás környezetét). De hősünk kereszt- apasaga itt még nem ér véget. Nevéből eredeztetik a narciszizmust, egyfajta neim eltevelyedest, melynek lényege az egyén önkielégülése tulajdon testének szemlelese révén, es egy sokkal szélesebb körben előforduló magatartás- tormat (ha lehet így nevezni), a narcizmust. Gábor Béla: Virágok logikája Egyszer is eppen mentem. Már nem voltam teljesen a lélekben. Kenyeret raktam a szamba, mert éhes voltam. Nem tudom, mi az, hogy éhes. Minek vagyok en ehes Rakosgattam a lábaimat, és érdekes módon haladtam. A lábak nem gabalyodtak össze ott alul. De a kezek csak úgy lógtak, lengtek. Nem tettem kenyeret a szamba, de akkor egyre gyakrabban összegabalyodtak a lábak. Úgy gondoltam, hogy ez összefüggés. Föl voltam állva, akkor. Már voltam is. El voltam valva a talajtól, és körülvett valamilyen tér. A kenyér utazott bennem. Es a talaj nem én voltam már, meg a tér sem én voltam. _________________________ Farnbauer Gábor: Fantazmák 2.
