Irodalmi Szemle, 1991

1991/8 - Viktor Jerofejev: A sárcipő; A széplány szemű herélt kandúr (elbeszélések)

Viktor Jerofejev- Ugyan ki nem szereti őt? - csodálkozott Gyiamant.- Nem akad nálad valami kaja?- Csokoládém van. Tejcsokoládé. Akarsz?- Ide vele. Nem baj, ha tegezlek? Hiszen miféle ezredes vagy te nekem, ha holnap úgyis mindennek vége.- Valahol már olvastam ezt a gondolatot - tűnődött el Gyiamant. - Apropó, gondolatok. - Benyúlt az aktatáskájába, és egy rajzalbumot vett elő. - Látod, van egy albumom. A gondolatokat gyűjtöm. Szóval azokét, akiket mi itt piff- puff. írj bele valamit. Én pedig megőrzőm, és időnként elolvasom.- De mások mit írtak? Meg lehet nézni?- Várj. Előbb magad írj valamit, mert különben nem lesz érdekes.- Nos, add ide! - egyeztem bele.- Nagyszerű! - Az ezredes arca felragyogott; kinyitotta az albumot egy tiszta oldalon. - Nesze, töltőtoll. Én meg addig elüldögélek, elszívok egy cigarettát.

Keresztbe raktam a lábamat, és elgondolkodtam. Sokáig tűnődtem, hogy mit írjak.- Csak arra kérlek, hogy olvashatóan írj - kérte könyörgő hangon Gyiamant.

Elszívott egy cigarettát, majd még egyet, még egyet. Végül összeszedtem

a gondolataimat; kezem nyirkos és hideg lett. Azután gondosan odarajzoltam néhány szót - nem ismertem rá a saját kézírásomra.

Gyiamant elvette az albumot, feltette aranykeretes szemüvegét, és elgondolkodva, hangosan olvasta:

AZ EMBER BOLDOGSÁGRA SZÜLETETT,

MIKÉNT A MADÁR REPÜLÉSRE- Nos, hogy tetszik? - kérdeztem.

Gyiamantnak még a lélegzete is elállt az izgalomtól, sokáig egyetlen szót sem tudott kiejteni. Hol rám nézett, hol az albumra.- Ezt te magad találtad ki? - kérdezte végül.- Én magam - válaszoltam szerényen, de azért önérzetes mosollyal.- Valóságos himnusz! - ujjongott Gyiamant, és szemüvege megcsillant. - Zseniális szavak.

Még át is ölelt.- Köszönöm, köszönöm, kedveském!- Jól van már no... - szerénykedtem.- Ide hallgass, mondok én neked valamit - súgta lelkesen Gyiamant, a fülemhez hajolva. - Az ilyen szavakért... Az ilyen szavakért... Megyek és jelentem a főnökségnek. Az ilyen szavakért kegyelmet kaphatsz!- Micsoda?! - ugrottam fel.- Hány óra van most? Fél öt? No, én megyek, talán még sikerül elintéznem.- Adj még csokoládét! - kértem.- Nesze, itt van az egész tábla. - Sietve kihúzta aktatáskájából a csokoládét, felkapta az albumot, rám kacsintott, és eltűnt.

Elképzeltem, amint sebtében magára húzza köpenyét, felteszi a kucsmáját, kiszalad a kapun, taxira vadászik, megáll egy autó, az éjszakai taxisofőr csattanva