Irodalmi Szemle, 1991

1991/8 - Hizsnyai Zoltán: Bújócska (vers)

Hizsnvai Zoltán

tette a kezét, s úgy beszélt, mintha tökfőzeléket lefetyelt volna, a lábszára olyan volt, mint a lekvárfőzéskor használatos hosszú fakanál, a feje mint a pampuska, s a lódarazsak nyugdtan spacíroztak a kihullott kötőanyag helyén maradt tágas járatokban, néha egyik-másik kidugta a fejét, aztán visszabújt, aztán kirepült, visszatért, megint eltűnt, aztán elölről, majd megint és megint, s ez akkor olyan érdekfeszítőre sikeredett, hogy le sem tudtam róluk venni a szememet, levegőt is alig-alig szedtem, a szívverésem is lelassult, pedig oda sem figyeltem az egészre, le se tojtam a darazsakat...