Irodalmi Szemle, 1991

1991/7 - Határ Győző: Pascal fogadóirodája (esszé)

Nem győzöm korholni magam, nem győzök restelkedni miatta - de én már ilyen vagyok.

Minden nemzet himnusza hallatára ellágyulok, légyen bár akármilyen ismeretlen. új vagy kis nemzet soha nem hallott himnusza.

A nemesre, szépre-jöra. egyetemesre való törekvés zenei foglalatának érzem, bármilyen együgyű a szövege, s mihelyt a Dago-Dago-Föld, a Metembalé Ország. az Újonnan Függetlenséget Nyert Nagy-Duk-Duk Nemzetközösség, avagy Ruanda Urundi díszszázada vigyázzba merevül és a tűző afrikai napon izzadó rezesbanda rázendít a londoni zugzeneszerző legújabb himnuszára - kis híja elsírom magam.

Igaz is: miért ölnénk egymást csupán azért, mert mi a folyón innen lakunk, ti meg a folyón túl.

Azután felbomlik a sor. oszoljt vezényel a pízangszoknyás törzsőrmester, hazamegy a diplomáciai kar, és harmadnapra a díszszázad már egymást üti-veri- kaszabolja. a vahutuk ölik a vatucikat és viszont; nemcsak azért, mert a magas- növésű arisztokraták évszázadok óta kizsákmányolják az alávetett tömzsi alacsonyakat. hanem azért is. mert az egyik folyón innen, a másik a folyón túl lakozik, s már vörös a folyó a százával belehajigált tetemektől.

Az ékesszóló tiltakozást e rút barbárság ellen már Pascalnál olvashatjuk (immár magyarul is, lévén, hogy a Gondolat kiadó megjelentette Pascal Gondolatait Pődör László fordításában és értő jegyzeteivel, Tordai Zádor kitűnő zárótanulmányával) - s aki a vérengzések ellen ilyen hevesen protestál, azt magát is megfertőzte a racionalizmus, a felvilágosodás - vagy. beszédéről ítélve, úgy hívják, hogy Voltaire, avagy Diderot.

Hallgassuk csak: „Miért ölsz meg engem? - Hogy-hogy? Hát nem a folyó másik oldalán laksz? Barátom, ha ezen az oldalon laknál, gyilkos lennék, és igazságtalanságot követnék el. ha most így megölnélek; de mivel a másik parton laksz, vitéz katona vagyok, és ez így helyes" - írja Pascal, 293-as maximájában.

Megnyerő szimplifikáció. melyből nem az élet vize árad ugyan, de felcsillan benne a szokások-erkölcsök földrajzi viszonylagosságának enciklopédista gondolata. éspedig oly tudatos megfogalmazásban, amelynek egykorú, hamvas újdonságereje mindennél megvesztegetőbb:

.....Ez honosodott volna meg a világ minden államában és minden korban, ahelyett, amit most látunk, hogy minden, jogos vagy jogtalan, úgy módosul, ahogy az éghajlat változik. Három fokkal magaPasc

al fogadóirodája

HATÁR GYŐZŐ