Irodalmi Szemle, 1991
1991/7 - Ozsvald Árpád: Nincsenek szemtanúk (vers)
OZSVALD ÁRPÁD Nincsenek szemtanúk Itt élek, a történelem - Közép-Euröpa - örökké huzatos völgyeiben, keresve a borostyán-út nyomát, hallom a mindig-menekülők szekereinek fülsértő csikorgását, üldöző lovasok patkóinak dobogását, eltűnt népek csontjai forognak a dolmenek sziklapadjai alatt, kelták, kvádok, gótok, szarmaták... Lassan elkopnak a kunhalmok, a törzset védő avar földgyűrűk, betemetődnek a hegyes karókkal kivert árkok... Nincsenek szemtanúk. A krónikás mindig a maga igazát bizonygatja, a régész kezében a koponya nem tud védekezve felkiáltani:- Nem vagyok gót, se kvád, se illír, csak egy szegény eraviszkusz, kinek mellét átjárta egy római kard!
/
