Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Aich Péter: Horthy emlékezett (Horthy Miklós: Emlékirataim)
AICH PÉTER Horthy emlékezett Horthy Miklós: Emlékirataim aki az igazságot keresi, csak önmagában kezdheti a keresést.“ Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek Ha valaki fölidézi saját életét, általában az a probléma, hogy visszaemlékezése szubjektív jellegű. Saját szempontjából ugyan igaza lehet, de hát mi is az az igazság? Ha ketten összevesznek, biztos, hogy két szubjektív igazsággal kerülünk szembe. Ha esetükben pártatlan bírák akarunk lenni, nem elég, ha csupán e két szubjektív igazságra leszünk tekintettel, hanem tárgyszerű bizonyítékokat keresünk más forrásokból is. A történelmi idők szemtanújának a tanúságtételét hajlamosak vagyunk elhinni, mondván: „Ő csak tudja, hiszen ott volt, megélte, cselekvő részese volt az eseményeknek.“ Pedig az alaphelyzet ugyanaz, mint amikor ketten összevesznek, megtetézve azzal, hogy a tényezők ilyen esetben meghatványozódnak. így van ez Magyarország egykori kormányzója visszaemlékezéseivel is (Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa, Budapest 1990). Minél jobban elmerül benne az ember, annál inkább tudatosítja, hogy az emlékiratot tulajdonképpen objektívnak álcázott szubjektív szemlélet hatja át. Most, hogy sorra megjelennek a jó negyven éven át tiltott könyvek, ámulva vesszük számba, mi is az, ami számunkra oly sokáig megtagadtatott. Az első kérdés persze az, vajon miért tiltották e könyveket. Hiszen ha a kommunista egyeduralom olyan biztos volt az igazságában, amint azt eljátszotta előttünk, miért kellett tartania holmi „hazudozó“ könyvektől? A kérdés hamarosan tisztázódik- amennyire még emlékezünk, milyen világ járta 1989 novembere előtt. Ezek a könyvek, ha nem is direkt módon, de mindenképpen utalnak arra, hogy az a szupertökéletes lét, az a vörös földi mennyország, amelyet el akartak hitetni velünk - sőt, azt is elvárták, hogy szeressük -, nem is volt olyan tökéletes, még csak mennyország se volt - mindössze vörös. És volt benne jócskán hazugság, ámítás, tudatos félrevezetés. 1969-ben, amikor még az utolsó pillanatban megjelent Paszternak Doktor Zsivagójának a szlovák kiadása és a tiltás ellenére (a pult alól) el is adták, három példányt is szereztem, többszörösen biztosítva így meglétét. S aztán, amikor olvastam, csak ámultam-bámultam: vajon mit lehetett ezen kivetni? És eltartott egy ideig, amíg a totális állam logikájához gyarlón al
