Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Turczel Lajos: A kompiláció szentesítése (hozzászólás egy vitához)

A kompiláció szentesítése

VI.

CSANDA SÁNDOR: ELSŐ NEMZEDÉK, II. KIAD. 126-127. I.

Tamás Lajos lírájában főként humanista, nemzeti és katolikus vallásos eszmék szólalnak meg. Költői zsengéin Mécs László hatása is észrevehető... Versei a katolikus és nemzeti érzésű kispolgári olvasóközönség körében népszerűek voltak... „Nyomasztó levegőjű tájakon barangol, ahol fojtottan zihál a kis emberek, a paraszt, a munkás, a hivatalnok, szóval mindnyájunk élete“ - írja költészetéről Kossányi József. (Magyar írás, 1936, 1.)

KEMÉNY GÁBOR: ÍGY TŰNT EL EGY GONDOLAT - A FELVIDÉKI MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1918-1938, Bp. 1940, 91-93. I.

A kisebbségi irodalom lírai forrongása csúcspontján van. amikor megjelenik a Mécs-Győry-Tamás felvidéki költőtriász harmadik tagja. Tamás Lajos. A jóság, a megnyugvó kispolgári emberszeretet dalait hozza... Művei: Jóságom sátora (Berlin 1927), Üvegen keresztül (Pozsony, 1929), Fonál mentén (Pozsony 1932), Hamuszínű ég alatt (Budapest, 1935)... Igaza van Aradi Zsoltnak, aki a Pásztortűz ben (1929) így emlékezik meg róla: „Ha Mécs László odafenn a mindenkihez szóló szeretet prófétája, Győry a Kisebbségi Géniusz harcosa, akkor T. L. az önmagának daloló szeretetember.“... Szolid robotosa a mindennapoknak, aki fokozott óvatossággal szemléli környezetét:

Vigyázz a szóra - mások hallják.

Vigyázz kezedre - mások nézik.

Vigyázz léptedre - mások mérik.

FÓNOD: ÜZENET..., KÉZIRAT 1988, 257-258. I.

Verseiben főként a humanizmus, a nemzeti és katolikus érzelmek szólaltak meg. Költői indulására Mécs László hatása jellemző. Jellegzetesen kisvárosi, kispolgári költő. Versei a katolikus és nemzeti érzelmű közönség körében népszerűek voltak... Ahogy sorstársa, Kossányi József írta róla - „nyomasztó levegőjű tájakon barangol, ahol fojtottan zihál a kis emberek, a paraszt, a munkás, a hivatalnok, szóval mindnyájunk élete.“... Bár valamikor együtt emlegették a Mécs-Győry-Tamás triászt, melybe T. L. " a jóság, a megnyugvó kispolgári emberszeretet dalait hozta", az eltelt évtizedek alatt versei inkább „zengő dalocskákká" váltak. Verskötetei: Jóságom sátora, 1927; Üvegen keresztül, 1929; Fonálmentén, 1932; Hamuszínű ég alatt. 1935. Az „önmagának daloló szeretetember" munkásságából - ahogy Aradi Zsolt írta róla a Pásztortűzben - ma már legfeljebb táj versei között találunk néhényát, amelyek élményszerűségükkel, s a városi (pozsonyi) élet megkapó hangulataival fognak meg bennünket. (Föltámadás, Vihar előtt). A „vigyázz lépteidre - mások mérik" - ars poetica a közgazdász, tisztviselő és újságíró utóéletét sem kerüli el.

Megjegyzés: Tamás Lajosról a szerző semmit sem tud. Mindent Csandából és Kemény Gáborból csipeget össze, s még a két tájverset is csak a Rejtett ösvény antológiából ismeri.