Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Turczel Lajos: A kompiláció szentesítése (hozzászólás egy vitához)

Turczel Lajos

szövege egy nagyarányú újságírói ollózás eredménye, melyet a „szerző“ főleg a Két kor mezsgyéjén III. fejezetéből és kisebb mértékben egyéb helyeiről vagdalt össze, de hivatkozásai csak az ott található forrásokhoz fűződtek, rólam egy árva szó sem ejtődött. Úgy tűnik, hogy ezt az ordítóan árulkodó részt később ő is felülbírálta, mert az irodalmi szemlebeli dolgozat ismert későbbi változatából, a két könyvben is közölt Kisebbségi szerepkörben című terjedelmes írásából kihagyta. Továbbra is szerepeltette viszont azokban a kéziratos változatokban, melyek a nyilvánosság előtt eddig ismeretlenek maradtak.

Olyan nagy terjedelmű, 450-500 oldalas kéziratokról, kéziratváltozatokról van szó, melyeket Fonod 1984 és 1991 között három ízben a Madách Kiadóhoz nyújtott be. E kéziratok címe továbbra is változatlan maradt (Üzenet-A csehszlovákiai magyar irodalom a két világháború között), de a tartalmuk egy terjedelmesebb második résszel: az íróknak, irodalmi produkcióiknak bemutatásával bővült.

Az irodalomtörténeti kézikönyv, irodalomtörténeti szintézis igényével 1984- ben először benyújtott kézirat első felének alapját az irodalmi szemlebeli őskom- piláció két és félszeresre növelt változata alkotta. Ennek új részei közül néhányat főleg a Két kor mezsgyéjénbő\ kompilált (Hagyomány és irodalom; Vita a csehszlovákiai magyar irodalomról; Sajtó, könyvkiadás és irodalomszervezés; Az emigránsok és dilettánsok harca), más részeknél Kemény Gáborra és Csanda Sándorra támaszkodott. Az Irodalomszemlélet, irodalomkritika és esszé... című új rész 20 oldalnyi bevezetése viszonylag önálló, de agyonideologizált szöveg volt, a kritikusok és esszéírók portréinál pedig jócskán fel lettek használva a Madách kiadóban kéziratban fekvő írói lexikonnak sokszor hosszú fáradozással, utánjárással kialakított szócikkei.

A kézirat második fele: a költészet, próza- és drámairodalom bemutatása nagymértékben és az én kisajátításaimhoz hasonló módon: egy az egyhez arányban Csanda Sándor Első nemzedékéből lett kompilálva, de a széttekintő „szerző“ néhány esetben (Csontos Vilmosnál, Sebesi Ernőnél és Wimberger-Pozsonyi Annánál) még Varga Imre Rejtett ösvényben írt felületes kisportréiból is merített.

A kompilációktól hemzsegő kézirat szerzője elképesztő alkotói öntudattal lépett fel. A királyi többes számban írt előszóban megjátszott sajnálattal jelentette ki, hogy a szintézist elősegítő „eligazító művek“ nincsenek (!), és saját, úttörőnek beállított feladatát a következő módon fogalmazta meg: „Arra vállalkoztunk, hogy felvázoljuk a két világháború közti kisebbségi élet politikai viszonyainak alakulását, kulturális és művelődési lehetőségeit és megkíséreljük összegezni a két világháború közötti csehszlovákiai ma’gyar irodalom eredményeit, meghatározni korszakait, irányzatait és vázlatosan elemezni egyes alkotók munkásságát... tudatosítva azt is, hogy azt abszolút mértékkel mérni soha nem lehet.“ Ezekhez a nagyzoló, erőt mímelő sorokhoz lektori jegyzeteimben ezt a hiányzó „szerzői“ kiegészítést tettem: Mindezt csináljuk az eddigi feltárások gátlástalan kisajátításával, a kompiláció szentesítésével.

A kézirat egyik lektora én voltam, és hozzám hasonlóan a másik lektor is negatívvéleményt mondott. A némileg javított, módosított kéziratot aztán a szerző 1988 végén újból beadta, de akkor már kieszközölte azt is, hogy helyettem más