Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Peter Pišťánek: Végtelen hosszú tél (elbeszélés)

Végtelen hosszú tél

de nem látszik haragosnak. A kályhán sistereg valami. Anča rendbe szedi magát, egyik csizmája sarka eltört.

Az átélt heves izgalom azonban hozzásegítette Ančát az apja halálával való megbékéléshez; nemsokára már újra kacarász, mint az eszeveszett.

Polgár csalódott. Anéa első látásra nem tűnt annyira csontosnak. Figyeli, hogyan törölgeti magát a törülközővel, amelyet kölcsönzött neki. Most, amikor szeme elől eloszlott a piros homály, elönti a szégyen.

Ančának vissza kell mennie a vendégekhez. Műszak után állj meg vacsorára, gondoskodom róla, hogy addigra elmenjenek, mondja Polgárnak, és megnyalja az ajkát. Aztán megpörkölődött fenekét riszálva elmegy.

Az új gépész csak egy hét múltán jelentkezik. Idősebb férfi, jóval idősebb Polgárnál. Polgárnak ez kedvét szegi, fiatalabbat várt. Ezt nem zaklathatja majd úgy, ahogy tervezte.

Közben volt alkalma Anéát néhányszor leteperni a csövekre az alagsorban. Anča buta, engedi, hogy bármit tegyenek vele. Csak nevet rajta. De Polgár csalódott. Nem olyan az egész, mint ahogy annyiszor elképzelte. Az alagsorban túlságosan hideg van. Lúdbőrösek mindketten.

Az új gépész tisztelettudó, szófogadó és tanulékony, mint egy majom. Jegyzettömböt hozott magával; feljegyez mindent, amit Polgár elmond a szivattyúállomás technológiájáról. Polgár semmihez sem ért, éppen csak be- meg kikapcsolni tudja a szivattyúkat, de fontoskodásból ezt meg azt kitalál. Titokban azon szórakozik, hogy az új gépész gondosan, figyelmesen, formás betűkkel feljegyzi a noteszébe az ő kitalációit. Polgár számára ezzel egy pillanat alatt ellenszenvessé válik.

Amikor Anča meghozza a Večerníket, az ebédet vagy a vacsorát, Polgár mindent egyedül eszik meg, egyedül olvas el. A másikat nem kínálja meg. Az új gépésznek csurog a nyála, amint ott ül, s föl és le jár az ádámcsutkája. Polgár teletömi magát, és nyugodtan böffent. Élénken figyeli Anéát, amint eltakarítja az edényt az asztalról. Aztán félretolja a széket az asztaltól, és figyeli a varjakat az ablak alatt, a vakító fehér hóban.

Ma van hétfő, mondja kis idő múlva elgondolkodva, nemsokára itt a péntek. Holnap éjjeli műszak van, aztán két napig pihenünk!

Petrik József fordítása