Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Kulcsár Ferenc: Ima a világhoz (Teilhard de Chardin: Az emberi Jelenség)

Imä'a világhoz

közelítjük és végtelen fontosságát felismerjük, ugyanakkor az új lélekért és lélek által felvetett, félelmesen komoly kérdésekre feleletet kapunk.

„Modernné“ az tette az Embert, hogy immár nem csupán Térben és Időben, hanem Tartamban, vagyis biológiai Tér-Időben is képes látni; ez a lépés viszi őt a metamorfózis szívébe, a Tér-Idő a leikéig hatol, olyannyira, hogy az eggyé válik gondolataival; miáltal szellemének finom csúcsa az abszolútumba hatol: egyedül itt várhat rá megnyugvás és megvilágosodás.

Tudatunkban az Evolúció pillantja meg önmagát, amint önmagát vetíti vissza. Ebből az egyszerű tényből új, kimondhatatlanul rendezett világosság árad - belőlünk sugározva a világra. De nem elegendő ezt megállapítanunk; le kell immár szögeznünk azt is: mivel birtokunkban van, múltjáért felelősek vagyunk jövője előtt. Nagyság-e ez vagy szolgaság?

Szorongásunk egyidős a Gondolattal. Mindig és mindenütt: mosolyunkban, szívünk mélyén, utolsó szavainkban is ez vibrál. Valami fenyeget bennünket, valami hiányzik, sokkal inkább, mint bármikor - anélkül, hogy tudnánk, micsoda. E bennünket szétmorzsoló „tér-idő betegség“ őrjítő és végtelen száma mindannak, ami volt, ami van s ami lesz: a sokaság és a mérhetetlenség betegsége. Nem tehetünk mást, végére kell járnunk ennek az „örök érzésnek“. Befejezetlenek-e a Világ valódi távlatai? Mondottuk: a Világ fejlődése lélekkel áthatott, s a szé- dítően Naggyal szimmetrikus végtelen Kicsinek az a szerepe, hogy egyensúlyban tartsa a közbülső réteget, azt, amelyben kémiailag felépülhetett az Elet. Tudatunk megsemmisülten illana el a Világegyetem örökké mozgásban levő, határtalan kiterjedésében, ha nem éppen önmaga erejét növelné a hatalmas áramlatban, amely - s ez a lényeg - nem csupán valamivé válás, hanem genezis is: a Tér és az Idő emberi alakot kap. Van-e új a nap alatt? Ó, igen: az emberré válás is az volt, s új lenne az is, ha okulva a tényeken, végre belátnánk, hogy a Nooge- nezis modern kozmológiánk lényege és mértéke! De lesz-e új a nap alatt holnap is? A Világegyetem mindig mozgott - és jelenleg sem állt meg. S itt, ezen a drámai fordulóponton, ahol a Jövő lép a Jelen helyébe, szükséges, hogy a tudomány megállapításai valamilyen módon átengedjék a helyet a Hit előretekintő meggyőződéseinek. Vajon Ki tudna számunkra holnapot biztosítani? S ha nem vagyunk bizonyosak a holnapban, tovább élhetünk-e egyáltalán mi, akik először eszméltünk rá az előrelátás rettentő adományára?

Igen, Valami kibontakozik általunk a Világban - talán akaratunk ellenére. Mégis: ebben a nagy játszmában mi vagyunk a játékosok s egyben a kártyák meg a tét is. Semmi sem folytatódik többé, ha felkelünk a játékasztaltól. És semmi sem kényszeríthet bennünket arra, hogy ülve maradjunk. Megéri a fáradságot? Vagy becsaptak bennünket? íme, a kérdés, melynek szívünkből induló neszezése előre jelzi a közelgő dübörgést. ..A Világ elemei, mivel gondolkodnak, nem hajlandók szolgálni a Világot. Fontosabban, a Világ visszautasítja, mert a Gondolkodással felfedezte önmagát. íme, a veszedelem. Ami a modern nyugtalanság nyomása alatt alakul és növekedik, nem más, mint a Fejlődés szerves válsága." A Noogenezis elöbbrevitelének feladatát az Ember csak akkor vállalja, ha lehetősége nyílik a sikerre; egyetlen lépést sem tesz a zsákutca irányába; s pontosan ez a Baj aggaszt bennünket. Mi szükséges ahhoz, hogy leszögezhessük: nyitón az ín előttünk? Egy valami csupán - de ez minden! Biztosított tér és lehetőség.