Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Kulcsár Ferenc: Ima a világhoz (Teilhard de Chardin: Az emberi Jelenség)
Kulcsár Ferenc vonalához, így leszögezhető: „A Világ összefüggő perspektívájában az Élet elkerülhetetlenül, és maga előtt mindaddig, ameddig a szem ellát, Előéletet föltételez.“ A Világegyetem szövetanyaga tehát belülről is, kívülről is elemi részecskék porává oldódik (melyek tökéletesen hasonlóak, koextenzívek a Kozmosszal és valami közösségi Energia rejtélyesen egybekapcsolja őket), azaz - s ezt véssük eszünkbe - az atomosság közös tulajdonsága a Dolgok Belsejének és Külsejének. (Ebből eredően minden lény elliptikusán, két együttműködő fókuszra van szerkesztve; az egyik az anyagi szerveződés, a másik a pszichikai centrálódás fókusza; a kettő egymással szolidárisán, egy irányban változik: szellemi tökéletesség és anyagi szintézis ikertünete egyugyanazon jelenségnek). Hangsúlyozni kell: a Dolgok Belseje a fejlődés során fokozatos uralomra jut a Dolgok Külsejéhez viszonyítva; ti. individualizálódásuk által kisiklanak a nagy számok rabszolgaságából, elősejlik alapvető és nem mérhető spontaneitásuk - „szabadságokká“ válnak. E kétféle Energia megléte a Világban problémákat vet fel. Egyfelől a pszichikai (szellemi) munka és erőfeszítés valósága annyira tagadhatatlan, hogy ezen alapszik egész Etikánk, másfelől a belső erő természete anyira megfoghatatlan, hogy egész Mechanikánk kívüle épülhetett föl. Bár elfogadjuk, hogy emberi tudatunknak a mélyén dereng föl és eszmél magára a Világ belső arca, mégis, a szellemi Energia problémájában értelmünk számára a legizgatóbban kényés kérdés az, hogy tevékenységünket egyszerre érezzük függőnek, megfüggetlennek is az Anyag erőitől. „Aki gondolkodni akar, annak ennie is kell.“ íme, az Anyag zsarnoksága s egyben szellemi képessége: a két Energia valami által összetartozik és meghosszabbítja egymást. A dolog legmélyén valamilyen módon csak Egyetlen Energia játszhat szerepet a világban. A két Energia egymásba alakulna át a lélekben, hogy szépséggé és igazsággá finomuljanak? Nem! Lehetetlen, hogy e két Energia görbéit egyszerűen egymásra írjuk, mivel mennyiségi és minőségi aránytalanság van közöttük (a szellemi Energia javára). Mi hát a megoldás? Hogy megőrizzük a Világegyetem szövetének természetes bonyolultságát, el kell fogadnunk, hogy minden energia szellemi természetű, mely minden elemi részecskéjében két alkotóra bomlik: tangenciális (külső) energiára, amely a Világegyetemben minden elemet vele azonos rendű elemhez köt; és radiális (belső) energiára, amely azt előreviszi a mind összetettebb és központosulóbb állapot irányába. Ez viszont újabb problémákat vet fel, amivel később kell foglalkoznunk. Néhány ezer millió évvel ezelőtt szilárd atomokból alakult anyagtöredék szakadt ki a Nap felszínéből - valami szerencsés véletlen folytán. Ez az anyagtöredék megsűrősödött, önmaga köré fordult s új bolygó született, amely gömbjébe és pályájába zárta az emberi jövőt. íme, a Világ egyetlen elragadó pontja, ahol nyomon követhetjük az Anyag fejlődésének szakaszait, egészen önmagunkig. Bariszféra, Litoszféra, Hidroszféra, Atmoszféra, Sztratoszféra. A geokémia szerint nagy vonalaiban így alakult már eredetileg a szférák rétegződése a Föld körül. A Föld őstömegét (ásványok) a geometria szövevénye borítja (kristályosodás). E folyamat energiát szabadít fel, s ezt növeli a rádioaktív atomok bomlási energiája, továbbá a napsugár energiája. A Föld e szabad energiák segítségével
