Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Talamon Alfonz: Gályák Imbrium tengerén (regényrészlet)

Gályák Irnbrium tengerén

porzékolt az állomásépület előtt, alig bírta kivárni, hogy az utolsó nyikorgó, kattogó, fáradt olajtól szutykos kocsi elgördüljön előtte, annyira vágyott vissza vackába, hallgatni azt az éneklő hangot, kívánta az asszony látását, sietve elfoglalta helyét a szikratávíró mellett, izgatottan várta egészen délig, mikor jön ki az irodából, de csalódnia kellett, pontosan délben az állomásfőnök egyedül ment fel az emeletre ebédelni, alighogy behúzta maga mögött az ajtót, B. B. hitetlenkedve nézett szét az üres szobában, sehogy sem tudta megmagyarázni, mikor tűnhetett el az asszony, egész jelenéséből csak szalmasárga haját jegyezte meg, úgyhogy ha időként rágondolt, csak a bodorított, feltűzött hajkorona jutott az eszébe, akár a szekrények mélyén naftalingolyócskák között porosodó paróka, megfosztva minden nőies jellegétől, noha virrasztásai alatt, szolgálatteljesítés közben gyakran gondolkozott azon, vajon milyen is lehet az asszony melle, fehér-e a csípője, hallat-e kielégült sikolyokat a szüntelen zakatolástól, a vaskerekek csattogásától megrepedt falú hálószobában, ha férje éjszakánként öleli, az állomásfőnök, kit alig egy hónapja helyeztek át ide, feltételezhetően büntetésből, hiszen nem is olyan régen egy sokkal jelentősebb, nagyobb állomás elöljárója volt, ahol gyakran megfordultak a vasúttársaság nagy hatalmú főrészvényesei, ellentmondást nem tűrő állami ellenőrei, továbbá egyéb méltóságok, talán még miniszterek is, s ez megmutatkozott kimért viselkedésén, szigorú arcán, makulátlan egyenruháján, még nagyobb tisztaságot, szolgálati szabálykönyvismeretet követelve beosztottjaitól, B. B. világosan emlékezett rá, mennyire megszégyenítette őt rögtön az első találkozásukkor szétgombolt zakója miatt, s hogy sapka nélkül sietett ki elé. Azóta naponta feltörölte az épület hivatali helyiségeit, súlyt kellett fektetnie öltözködésére, mert nem tudta, feljebbvalója valóban komolyan veszi-e a szabályzati könyv előírásait és pontjait, vagy csak rá akart ijeszteni közelebbi összemelegedésük előtt, hogy idővel lazítva is a kínos formaságok merevségén, mindvégig egy bizonyos távolságtartásra kötelezze. B. B. hóna alatt nemrég kefélt sapkájával már-már elindult az asztalka felé, hogy a szolgálati telefonon továbbítsa a vonat érkezésének hírét a távoli parányi őrházba, mikor szeme megakadt az ingaóra mutatóin, nyugtalan balsejtelemmel fordult a szoba falára függesztett menetrend felé, mely még a tehervonatok áthaladását, érkezését is feltüntette, de a jelzett időpontban nem volt bejelölve szerelvény, még inkább elbizonytalanította, hogy sem telefonon, sem távírón nem értesítették, márpedig ha rendkívüli vagy katonai szerelvény közelgett a pályán, jó előre tudatták vele, s mindössze pár perce volt már csak hátra, míg a jelzett szerelvény a szemafortól beér az állomás elé, késlekedés nélkül kellett döntenie, ebben a roppant felelősségteljes helyzetben, hirtelenjében azt találta a legokosabb megoldásnak, ha felrohan utasításért az állomásfőnökhöz, erre a szolgálati szabályzat feljogosítja, mi több, előírja a rendkívüli események azonnali jelentését. Párafelhőt fújva maga köré, mint a parázsfaló paripák, kiszaladt a hajnali okkervörös harmattól lucskos derengésbe, szembe fordult a keleti ég szinte szemlátomást szélesedő bíbor sávjával, megkerülte az épületet, csak az állomásfőnök lakásának sivár, fülsértőén kongó lépcsőházában torpant meg, eszébe jutott, hogy talán mégis okosabb lett volna, ha távírózik a legközelebbi állomásra, amelyet a közelgő vonatnak már el kellett hagynia, tudakolózva a szerelvény jellegéről, számáról, valamint célállomásáról. A bizonytalanságában jelentkező érvek és ellenérvek mérlege