Irodalmi Szemle, 1991

1991/5 - Fónod Zoltán: Egy gyanúsítás és környéke

Egy gyanúsítás és környéke

ban: „ettől az időponttól kezdődik céltudatos, szervezett politikai élete, az önvédelmi harc“. (In: Magyarok Csehszlovákiában, 65.) Említhetném Körmend- Ékes Lajos vagy Szent-Ivány József első parlamenti felszólalását is, melyekben az önvédelmi harc és az önrendelkezési jog követelése megfogalmazódott. A Tur- czelnál szereplő „a régi magyarországi politika klerikális és polgári hagyományai“ megfogalmazás és a Kőtábláink szövege a szerveződő pártokról („hegemonista magyar politikai célkitűzések“) - tartalmi átfedések, melyek azzal magyarázhatók, hogy a szerveződő pártok előzményeit a történelmi Magyarországon megtalálhattuk. A negativista ellenzékiség pártpolitikai keretei említésekor található egy nem lényegtelen eltérés. Míg Turczel 1920 elejére datálja a politikai pártok kiépülését, a Kőtábláinkban az 1919-es évszám, tehát a pártok szerveződésének (Országos Keresztényszocialista Párt) időpontja szerepel. (1. Darvas János: I. m. 63., Uő.: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt. In: A visszatért Felvidék adattára. 45., 59.) Lényegében ez is utal az eltérő forrásra. A kérdés egyébként Alapy Gyulánál is megfogalmazódott: „Az új .államkeretben (...) a magyar kisebbség első ténye az önvédelem lett a kényszerű politikai szervezkedés alakjában.“ (Kisebbségi irodalmunk tíz éve... In: Kazinczy évkönyv. Kassa, 1929)

Az aktivisták esetében is tartalmi egyezésről van szó, hisz Turczel árnyaltabban, lényegretörően fogalmaz. A Balogh Edgárék által 1930-ban megfogalmazott vélemény (Emigránsok és új arcú magyarok), valamint a Darvas János által „osztályharc-apostolok-nak“ nevezett aktivista emigránsok jellemjegyei fogalmazódnak meg, így a jegyzet elmaradásának számonkérése indokolt.

Az irodalom életproblémái (és nem „életpróbái“) című fejezet kifogásolt részében sablonszövegről van szó. Vass László idézett tanulmánya és Fábry Zoltán megállapítása egyaránt utal erre a tényre. Hogy miért bűn a Prágai Magyar Hírlap 1922. karácsonyi számát idézni, erre a „nyomozás“ során nem kaptunk választ. Hogy eredeti forrásról van szó, bizonyítja a lapból vett három idézet is. Ezt a gondolatsort zárja Turczel Lajos megállapítása a Madách Körről és az Újságírói Szindikátus létrehozásáról.

Az írók és irodalom Szlovenszkón című Fábry-tanulmányt a Kassai Napló és A Reggel is közölte (egy részét!). A Kúria, kvaterka... idézése pontos, a Kassai Naplóra történő hivatkozás téves, mert ez a rész nem jelent meg, mivel a KN megszakította a közlést. Feltételezhető azonban, hogy nem utólag hozzáírt szövegről van szó, ahogy Cs. G. írja.

Az ezt követő idézetek, melyek „szép sorjában“ követik egymást, légiónyi tanulmányra, cikkre, megállapításra támaszkodnak. Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy amit már egyszer néven neveztek, felfedeztek, nem kell még egyszer felfedezni.

A második menetben Cs. G. az öt évvel ezelőtt megjelent Tegnapi önismeret című kötetből szemelget. Egy „oldalvágást“ szentel Szeberényinek is, s a maga módján „minősíti“ a Kőtábláinkat. (Láthatóan a kötet címét sem értette meg, nem a szépirodalmi műveket érti a „kőtáblák“ alatt, melyeket a kritikus felmutathat, hanem magát a könyvet, s ezzel szellemeskedik.)

A későbbiekben az Első nemzedék íróját, apját: Csanda Sándort próbálja „megvédeni“ - alaptalanul. A Tegnapi önismeret című kötetet Csanda Sándor