Irodalmi Szemle, 1991

1991/5 - Csanda Gábor: A filológia alkonya (Fónod Zoltán: Kőtábláink)

A filológia alkonya

Szlovákiában a kél világháború között c. fejezetben találhatók. Arató kötetében pedig a Gazdasági-társadalmi viszonyok c. fejezetben. Idézi azonban ott is, ahol ezt egyébként senki sem várná. Egyebek közt így: „A világgazdasági válság következményeinek felszámolására Csehszlovákiában az 1938-as esztendőben került sor. A csehszlovák (? -Cs. G. megj.) ipar ekkor az 1929. évi termelés kilenc- venhét százalékát termelte.“ (Fonod 1990, 25.o.) Vesd össze: „A világgazdasági válságot fellendülés követte, ez azonban csak ahhoz volt elegendő, hogy nagyjá- ban-egészében pótolja az 1929-et követő nagyarányú visszaesést: 1938-ban, az első köztársaság utolsó esztendejében a csehszlovák ipar az 1929-es esztendő termelésének 97 %-át adta.“ (Arató 79.0.) A szerző továbbá kifejti, kié volt a vezető szerep a gazdasági életben. Ezt szerinte „kezdettől fogva a cseh polgárság ragadta magához“. (Fonod 1990, 25.o.) Könyvében Arató is felteszi a maga- a gazdasági élet erőviszonyait latolgató - kérdését, amelyre ugyanott ezt a választ adja: „a vezető szerepet tehát a cseh burzsoázia vette kézbe“. (Arató 80.o.)

A szerző végül harmadszor is idézi Aratót (Fonod 1990, 27.o.), nagyon helyesen azt az oldalt tüntetve fel, amelyikre valóban hivatkozik is, sőt: itt szinte szó szerint, úgyhogy akár idézőjelek közé is tehette volna a tudós-kutató szavait, hasonlóan az (s ezt nem az olvasó, nem tehát az ember, hanem a filológia tisztelete mondatja velem) ebben a kegyben részesült Plevza- vagy Lenin-szavakhoz. Bármennyire tisztelem is azonban a filológiai pontosságot és hitelességet, már csak terjedelmi okokból sem térhetek ki valamennyi olyan tartalmi, szerkezeti-felépí- tésbeli, logikai, szóbeli stb. egyezésre, melyről a Kőtábláink áttanulmányozása során szereztem tudomást. Mivel azonban Arató Endre már nincs az élők sorában, elengedhetetlennek tartom, hogy - a teljesség igénye nélkül - még néhány mondat erejéig (én is) idézzek tanulmánykötetéből.

Kötete 83. oldalán Arató ezt írja: „Az 1919-1920-ban elindított földreform, amely radikálisnak ígérkezett, távolról sem a haladó erők kívánságainak megfelelően, de hozott az agrárstruktúrában változást.“ A Kőtábláink c. Fónod-kötet 25. oldalán ez olvasható: „Az 1919-ben elindított földreform ugyanis bármennyire radikálisnak ígérkezett, távolról sem aszerint történt, ahogy a haladó erők ezt elképzelték.“

Kötete 124. oldalán Arató ezt írja: „S ha a polgári rendszer a földbirtokos és polgári származású értelmiség kialakulásának inkább kedvezett, a paraszti és munkásrétegből jött intelligencia száma a burzsoá demokrácia viszonyai között megnövekedett, és lényegesen meghaladta a magyarországit.“ A Fónod-kö- tet 27. oldalán ez olvasható: „Bár a polgári demokratikus rendszer elsősorban a földbirtokos és polgári származású értelmiség kialakulásának kedvezett, a mun- kás- és paraszti rétegekből alakult értelmiségiek száma is lényegesen megnőtt.“

Arató Endre szerint (Arató 125.o.) a fiatalokban „ellentmondásosan keveredtek a népiesség különböző irányai a cseh polgári demokratizmussal, valamint a marxizmussal“. Fonod Zoltán szerint (Fonod 1990, 27.o.) „ezekre a fiatalokra a polgári demokrácia, valamint a marxizmus eszméi egyaránt hatottak“.

A Kőtábláink c. kötet Kisebbségi szerepkörben c. írása a továbbiakban nem támaszkodik Arató Endrére. Az írás további részeinek témáját tekintve ugyanis el kell mondani, hogy ebben (kisebbségi viszonyok, politikai pártok, a két háború közti irodalom stb.) Arató Endre nem tudott igazán sok újat mondani, bár