Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Kulcsár Ferenc: Ünnep; Lehetetlen; Igaz-e?; Tűz; Érintés; Rémület; Tudlak; Tenger; Burok; Forrás (versek)
Kulcsár Ferenc ezer évek áradó, parázna hiánya, befogadó s kiáradó, adakozó titok, aki nincs, de léte végtelenné nyitott, ki magasabb az égnél s tengernél szélesebb, aki felé utam égő porban vezet, tűhegy, melyen minden élő forog, s övéi a gyilkosok s mind a boldogok, ki elevenben s holtban önmagát figyeli, s létével minden zug csordultig van teli, az Első fény, akinek van Neve, s elgondolhatatlan a szelleme, ki szótlanul szól és némán árad, sodorva hitvány göncét a szolgaságnak, aki által hozzám az egész világ beszél, a villám, a fű, a szivárvány, a szél, körökön túl izzó, mérhetetlen nulla, fenségesen s folyton megvalósuló s újra, szándékaim, szavaim, perceim ünnepe, musica mundana, széttengerző zene, ó, tulajdonságok nélküli semmi mindenem, kit nem tudok megnevezni!
