Irodalmi Szemle, 1991

1991/4 - Csanda Gábor: A stílus mint téma (Krausz Tivadar: Apácapác)

Csanda Gábor

részben a Forradalom vázlatának, több-kevesebb sikerrel járó próbálkozásnak, útkeresésnek tekinthető, vagy még annak sem. Sokszor csak egy-egy vagy egy-két ötlet megírásáról, kiírásáról van szó. Némelyik írás jópofa, némelyik annak látszik, a többi csak kísérletezés. Krausz eteti az olvasót és elveszi a kedvét az olvasástól, láthatóan „elvan“. Néha csak ki-kiszól a műből, néha ki is lép, otthagyja, kezdjen vele az olvasó, amit akar. Egészen más Krausz Tivadar ez, mint az Apostolok

cselei és a Zrínyi úr kilovagol szerzője (harmadszor is jó, hogy belevette ezeket is a kötetbe). Elképzelhető persze, hogy az itt közöltek lennének a legjobb írásai - nem hiszem. Ez lenne az összes prózai műve - szintén nem valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy rossz válogatásról van szó. Az Apácapác néhány jó darabja minden tekintetben felülmúlja a korábban itt-ott megjelent Krausz-írásokat. Ezek jelzik egyben azt is, merre is tart szerzőnk. Nem lesz könnyű dolga.

Barczi Géza: Mozgás /., rotáció, komb. technika, 1988