Irodalmi Szemle, 1991

1991/4 - Farkas Veronika: Képek, szobrok és más kalandok (tanulmány)

Képek, szobrok és más kalandok

problémákra fában, kőben és fémben keresi - a mű jellege szempontjából: köztéri emlékműveiben, szobraiban, plakettjeiben. A fában meglátott motívumot ritkán oldja meg tömbszerűen. Leginkább lefaragja, kivájja a formát a fa testéből, légiessé, könnyeddé formálva a gondolatot és az érzelmet (Belső hang, 1973; Niké, 1916; Tér és forma, 1989). Plakettjein a formakezelés helyenként kubiszti- kus (Gilgámes I-XII., 1975). Másutt az archaikus rézmegmunkálás dekoratív, aprólékos elemeivel dolgozik (Csontváry, 1963; Az élet dicsérete, triptichon, domborított rézlemez, 170x240 cm, 1989).

Kiss Sándor művészetét az emberi lét misztériumának megismerése mozgatja. Keresi a választ az élet titkaira, a születésre, az élet céljának meghatározására. Művein keresztül szót emel mindennemű erőszak, a gondolat, a tett korlátozása- a hatalom visszaélései ellen. Emberi, művészi hitvallását köztéri vagy kamaraszobrokban, anyagát tekintve kőben, fában, kerámiában fogalmazza meg. Formai megoldásainál az anyag tömege a meghatározó. A matéria volumenében gondolkodik (Csók, kő, 1987). A fát időnként színezi, fokozva így a mű sejtelmes, több dimenziójú értelmezését. Ahogy az ember egyedi élete elődeinek életére épül, szobrain is rétegeződve, egymásra épülve bontakoznak ki a motívumok (Függőség, kő, 1988; Vörös bika, fa, 1985).

Darázs Rozália ezúttal egyetlen diszciplínában képviselteti magát. Plaketteket állít ki. Pályafutása eddigi szakaszát átszövi az ember veszélyhelyzeteire való érzékenysége és az ember tetteinek, nyomainak felkutatása, meglátása a múló időben. Plakettjei formanyelvét síkreliefként alakítja ki. A domborműszobrászat e válfajában a mű külső, négyzetes formáját megváltoztatja. Álló téglatesteket alakít ki. Helyenként a téma motívuma megbontja ezt az alapformát is (Az „Idő“ sorozatból a Fatamorgána, bronz, 1988; Nyomok, bronz, 1988). A motívumok realisztikus ábrázolási módban kerülnek ugyan plakettjeire, de a valós élményvilágból csak részletek kerülnek az ábrázolás síkjára, úgymint: az emberi talp, a nyitott tenyér, a madár, a növény és a rovar érzékletesen megformált mintázatai. (Az „Idő" sorozatból a Csapda, bronz, 1988; Emlék, bronz, 1988). Az emberi lét veszélyhelyzeteinek formába öntésénél a kötéltáncos motívuma jelenik meg, s néha iróniával, öngúnnyal tűzdelve, fokozva így a plakett mondanivalójának drámaiságát (Cím nélkül, bronz, 1985; Kötéltáncos, bronz, 1985).

Gáspár Péter a negyvenen inneni generáció tagja. Kiállított művei - két plakett és egy körszobor - két különböző, de egymástól nem független művészi szemléletet jelez. A Fasizmus (bronz, talpazata andezit, 1985) című szobrán látható szép, fiatal fiú arcán az 52-es nagyságú csizmatalp nyoma megdöbbentő erővel hat még az apolitikus nézőre is. Ha nem kívánunk is a jelenlegi Közép-Kelet-Eu- rópa térségében kialakulóban lévő művészeti kozmopolitizmus híveiként tudomást venni róla, azért még az 1968 augusztusi és az 1989 novemberi események Csehszlovákiában, sőt a terror, a gyilkolás a világ más tájain, az egyén és a népcsoportok diszkriminációja, megsemmisítésének szándéka napjaink korproblémája. Odafigyelni rá feladatunk. A realista megfogalmazású szobor szimbólumhordozó. Plakettjein (A nyilas jegyében, és az Üstökös, bronz, 1988) elvontabb formanyelvvel dolgozik. Jelzései megfogalmazásában nagy szerepet kap a bronz különböző hőfokon történt öntése által nyert színezet.

Lipcsey György művészi érdeklődésének középpontjában az emberpár áll.