Irodalmi Szemle, 1991

1991/4 - Farkas Veronika: Képek, szobrok és más kalandok (tanulmány)

Képek, szobrok és más kalandok

a néző elé. Figurális kompozíciói sejtelmesek, irracionális jelleggel bírnak (Mozgás /-///, kombinált technika, 1988).

A nyolcvanas évek legelején induló festők közül Filep István és Petrla Ferenc 1988-ban és 1989-ben készített alkotásain már nemcsak a háttér, de a figura is elveszti konkrét jelentését. A monokróm környezetből erőteljes színellentétekre komponált figurális motívumok mitologikus értelmet hordoznak és fokozott érzékenységről tanúskodnak. Petrla Ferencnél mindez naiv attitűddel párosul. Nonfiguratív, kerámiamázas kompozíciói izgalmas felülethatásokkal hívják fel magukra a figyelmet. (Filep István: Csendélet, olaj, 1988; Vihar, olaj, 1988; Petrla Ferenc: Filozófus, olaj, 1988; A szép hazai táj, olaj, 1989)

Gály Katalin tája rögzíti a benne élő lények nyomait, a véletlennek tűnőket, amelyeket a természet alakulása folyamán hagy és a tudatos emberi nyomokat is. Érzékeny felületkezelés jellemzi műveit. A kombinált technikával 1990-ben készült Flórom fáraó felé I-IV. című sorozatánál felhasználta a fotoeljárás által létrehozott raszteres felületeket, amelyekbe beleépítette, festette hosszú ideje magában hordozott kompozícióit.

Mikus Balázs a nyolcvanas évek elején a civilizáció tájainak festészetével foglalkozott. Az évtized végén a shaped canvas (formázott vászon), az expresszív formaszervezés módszeréig jut el, s mondja el véleményét koráról. Az Akadály III. c. alkotásánál a képen kívül is folytatódik a képtár motívuma a háromszögletű irányjelző kiszögellésén és a képsík alsó feléhez rögzített akadályjelző hozzáépítésével. A kép maga is formává válik, tárggyá minősül. Hűvös, tárgyilagos kompozíciói nem érzelemmentesek, jelen van nála még a pszichikai töltet által mozgatott absztrakt expresszionizmus is.

Szentpétery Ádám legújabb alkotásait a hard edge (kemény él) meghatározással jelölhetjük. Ő teljesen kirekeszti a szubjektív önfeltárás expresszív festői megnyilvánulásait. Új rendet, új struktúrákat teremt képein a precíz, geometrikus formákra leegyszerűsített valóságélményből. Színhasználata harsány, szinte nyers, mint az ipari formák színei. (Szálló geometrizmusok l-lll. olaj, 1990)

Rónai Péter festményei, grafikái, akcióművészete a valós dolgok megkérdőjelezései. Egyszerre állít és tagad. Az események konkrét voltára kérdez rá. A szuprematizmus előestéje című, 1989-ben készült fotója utal erre. A művészet- történeti fogalmat kétségei, bizonytalansága, a be nem látható jövőbeli történések jelzésére használja fel. Hasonló művészi szándék motiválja a Performences című. 1975-90 között készített akcióit rögzítő öt szitanyomatát is. Politikai, társadalmi állásfoglalásának tükörképeit hordozza a Cezúrázott Malevics és a Motívumkereső is. Az 1968-as eseményekre utal a Moscow DA-DA, és hitéről - miszerint a művészet az élet része - vall Post art c. kompozíciója. Rónai Péter művészetének megközelítéséhez formai, művészetelméleti fogódzót a posztavant- gard különböző formáiban találunk.

A kiállító művészek egyik legfiatalabbika, Szkukálek Lajos, karikírozva, felnagyítva, iróniával teletűzdelve tálalja a köznapok megélt és kitalált eseményeit. Nagy szerepet kapnak vásznain a gesztusok, az egyén és a hatalom találkozásaiból fakadó különböző konfliktushelyzetek, az egyik vagy a másik fél reakciói. Képeinek élénk színei, kompozícióinak zsúfoltsága - ahol egymásba érnek és egymásból nőnek ki a formák -, a képek minden eleme arra szolgál, hogy fölkelt