Irodalmi Szemle, 1991

1991/1 - Grendel Lajos: Thészeusz és a fekete özvegy (regényrészlet)

Grendel Lajos- Nyasgem - mondtam.

Talán különösnek tetszik, hogy annyi év közös munkálkodás után ily szikár módon váltak el útjaink. Ő is mondott egy mondatot, én is. És kész. Neki sem volt több mondanivalója, nekem sem. Ez volt a paleogerentológiai intézet történetében a legrövidebb audiencia, s ami fölséges és utánozhatatlan volt még benne: mind a ketten messzemenően elégedettek voltunk magunkkal.

Yvettem, fekete hajú, tüzes Ariadném, fölöttébb büszke volt rám. Egy délelőtt, megint csak a konyhában, odasúgta a fülembe, hogy jó lenne, ha... Úgy látszik, a konyhai munka és környezet van a legélénkebb hatással szerelmi vágyára, gondoltam. Hiába, minden nő egyedi eset, külön egyéniség, más-más hangszer: az egyik oboa, a másik angolkürt, a harmadik lant, a negyedik csemballó. Már indultam volna a nappaliba, de Yvette keze megállított.- Most itt. - Erre kért meg.