Irodalmi Szemle, 1991

1991/4

A TARTALOMBÓL

Mialatt egy fiatal NKVD-ügynök pisztolyt szegezett rám, társai átkutatták a szobát. Két üveg misebort, negyed kiló fogmosóport és néhány ív papírt találtak, melyeken a házmesterné fia az azbuka betűit gyakorolta. Mindezt ott nyomban mint „két üveg nitroglicerint, lőport és rejtjeles titkos utasítást“ azonosították. Nevetséges, de akkor, hajnalban, a mellemnek szegezett pisztoly előtt, egyáltalán nem találtam annak.

Walter Ciszek: Oroszországban Istennel

Jól tudta, hogy a magyar drámaírás mögött sajátos paradoxon, sajátos gyengeség rejlik. Aki zsigereiben érzi, hordja a drámát, az én és a világ, avagy önlelke értelmi s indulati fele külső-belső ütközéseit, az nem ért rendszerint a színpadhoz, főleg a színpadi nyelvhez. Aki meg tudja a színpad titkait, s annak nyelvét, az többnyire nem hordoz szívében és elméjében sorssal küszködő kényszereket.

Németh G. Béla: A regényíró drámai remeklése

Márai individuumképe szempontjából - bármily mély volt is a tapasztalata az önmagukat túlélt polgári formák, s általában a historizáló értelmű telosz nietzschei válságát illetően e tekintetben is az a kartéziánus alapozású, liberális hagyomány bizonyult meghatározónak, amelyik nem a nemzeti egyéniség mibenlétének meghatározása okán nyúlt vissza a Herder- és Humboldt-féle romantika individualitáselvéhez, hanem az önmagát szabadon megalkotó személyiség alapgondolatáért.

Kulcsár Szabó Ernő: Az egyéniség foglalata

Zsófi elmagyarázta, hogy a tyúkok között ugyanolyan kíméletlen osztályharc dúl, mint az emberi társadalomban, s hogy az itt összegyűlt tyúkok intelligensebbek vidéki rokonaiknál és fajtestvéreiknél, a közönséges paraszttyúkoknál. Még a szemük is másképp áll. Ám a szaguk, s ezt már én állapítottam meg, semmiben sem különbözött az alacsonyabb osztályöntudatú tyúkokénál.

Grendel Lajos: Einstein harangjai