Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Hizsnyan Géza: Halva született poénok (színikritika)
Halva született poénok sének lehetetlenségét kifejezni. A többi figura a rendező számára szinte teljesen elveszett, a teljesen felbomlott dramaturgiai szövetben sem ő, sem a színészek nem találták meg az alakokat összekötő szálakat, a közöttük fönnálló viszonyok feltárásnak vezérfonalát. Játékuk így sokszor önálló betétként hatott az előadáson belül. A helyzetet leginkább Kövesdi Szabó Máriának sikerült áthidalnia. A színésznő ellenállt a primadonna - kitartott szerető szerepklisék csábításának, Zsókája így kissé szürkének tűnik, de használható alakja lehetne egy átgondolt, valamiről szóló előadásnak. Krausz Mihályi Máriáról csak a színháztörténetből tudom, hogy valaha játszott a Matesz társulatában. Egyszerű, tiszta eszközökkel megformált Moórnéja azt az érzést keltette bennem, hogy a Thália Színháznak ma is szüksége lenne rá. A kezdő Tóth Tibor és Tóth Éva rendezői segédlet nélkül tétován téblábol- tak szerepükben. Az adott helyzetben ez nem róható föl nekik. Érsek György orvosáról már megírtam: nem tudom, miért kell ütődöttnek mutatni ezt a pártkórházi doktort. Ha már a darabból nem derül ki, mi keresnivalója van a színen, legalább a művészi jó ízlés visszafoghatta volna a színész disszonáns túlzásait. A rendező helyzetét nem könnyítette meg a díszlettervező Platzner Tibor sem. Meglehetősen szűkös és közhelyes játékterét a rendezői és színészi fantázia nem tudta kitölteni. Frissen önállósult színházunk első bemutatójának legfontosabb tanulsága is közhely lehet csupán: körültekintő darabválasztás és aprólékos dramaturgiai munka nélkül a társulat minden igyekezete sem lehet elég a sikerhez! Hizsnyan Géza
