Irodalmi Szemle, 1991

1991/3 - Archleb Gály Tamara: Az alternatív művészet alternatíváiról

Archleb Gály Tamara sírjának ünnepélyes megkoszorúzása volt az érsekújvári temetőben. A szer­tartás fő szervezője, Mészáros Ottó el­mesélte, hogyan talált rá Tsúszó Sán­dor elveszettnek hitt sírjára (aknake­resővel, mivel a költő, élete vége felé állítólag üldözési mániában szenve­dett, minek okából állandóan robba­nóanyagot hordott magánál...). A má­sik „megemlékező“ szöveget Szomba- thy Bálint tartotta: elszavalta a költő olasz nyelven írt verseit, melyekre állí­tólag egy olaszországi archívumban ta­lált rá. Végezetül a sírt rituálisan meg­öntözték pálinkával, hogy megköny- nyítsék a halott másvilági létét. A Lappangó tendenciák kiállításról Az érsekújvári állomás melletti galéria vonzónak éppen nem mondható kiállí­tótermében 19 képzőművész mutatta be műveit. Voltak köztük olyanok is, akik személyesen nem vettek részt a fesztiválon. így pl. a magyarországi Mauer Dóra Hommage á Monet cím­mel egyik legújabb képsorozatából vá­lasztott. Vizuális költészettel többen jelentkeztek: a pesti Tóth Gábor (gra­fikai lapok); Pétőcz András (mint az előző művész, ő is szövegtöredékek­kel dolgozott; Részletek a Halotti Be­szédből c. munkáin különféle kinagyí­tott és sűrített írástöredékeket rajzolt formákkal-vonalakkal vegyítette); a brünni Jiŕí Valoch (szavak és vonalak szimbiózisa bizonyos állapotok, hely­zetek nyelvi, ill. vizuális, érzéki kifeje­zésére); Székely Ákos Szombathelyről (fekete-fehér fotói nemcsak az írott szóval, hanem - a kották grafikai kva­litásait felhasználva - a zenével is ösz- szefüggtek). Krausz Tivadar posztmo­dern szöveget mutatott be. A komputer-művészetet egyrészt annak sokéves hazai művelője, a po­zsonyi Jozef Jankovič (számítógépes grafikák), másrészt a párizsi Papp Ti­bor mutatta be (színes fénykép számí­tógépes feldolgozása Hommage á Adriano Spatola címmel). A prágai Miroslav Kiivar az utóbbi két évből származó színes szerigrafiáit mutatta be (Két bolygó stb.). Vlado Kordoš az idén sajnos csak a tavalyi Messer- schmidt-féle performenszéről készített fényképeivel (grimaszoló önarcképek) vett részt a fesztiválon. Szombathy Bá­lint fekete-fehér Art-bélyegív ciklusa a Cavellini-szerű önimádó, önmitizáló, önreklámozó attitűdre alapult, de iro­nikus hangvétellel. A pozsonyi Dežo Tóth kiöltött nyelvű férfiportréján a nyelvet latin szavakkal teleírt szalag kötötte gúzsba, mint többértelmű szimbólum. Ľubo Stacho legfrisebb fényképso­rozatából, melyben két ütköző ideoló­giai világ dicsőítő jelképeit szembesíti, Két szituáció című fényképpárosával szerepelt. Vlado Popovič pozsonyi festő a rá jellemző sárga-fehér-szürke szín­világban latexszal festett nagyméretű képét állította ki. Az utóbbi években elsősorban a civilizációs problémák, az emberek közti kapcsolatok, ökoló­giai kérdések érdeklik. Michal Kern - aki évekig konceptuális művészettel, s az ahhoz kapcsolódó fényképezéssel foglalkozott - ugyancsak „természet- védő“, nagyméretű fényképpel, s az utóbbi időben az azt gyakran kie­gészítő megfelelő objektummal (ezút­tal egy vízzel töltött kőtállal) vett részt a bemutatón. S végül: a legöregebb szlovákiai konceptualista, a pozsonyi Július Kol- ler a jóval fiatalabb, neokonceptualista Rónai Péterrel újonnan alakított Nová

Next

/
Thumbnails
Contents