Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Hodossy Gyula: Le az iróniával! (Interjú Kukorelly Endrével)
Le az iróniával! struktúrára is vonatkozott. Aki nem az elvárások szerint cselekedett, az kihullott. Ma már hál’ istennek plurális értékszerkezet van, plurális ízlésszerkezet, és ebből a szempontból sokkal jobb a helyzet, tehát mindenki megtalálhatja a maga publikációs fórumait, és megtalálhatja azokat az embereket, akikkel együtt tud érezni, és akik hasonlóképpen vélekednek, legalább az alapvető kérdésekről. Akikkel egyáltalán szóba tud elegyedni. Az történt, hogy valami bekerült az irodalmi köztudatba. Valami alakult, változott, formálódott, és ehhez tudott csatlakozni az egyre normalizálódó irodalmi köztudat. Ez nagyon tetszik nekem. Korosztályod szerzői még nem nagyon mutatkoztak meg, mert legfeljebb egy-két könyvük van, de ez nem sokat számít, mert nekem elég egy-egy sort elolvasni ahhoz, hogy megérezzem a pozitív töltést. Nem szívesen sorolnék fel neveket, mert attól tartok, hogy valakit kihagynék... Sokat vitatott a „fiatal író“ kifejezés. Ettől függetlenül viszont az írók, költők befutásának ideje egyre későbbre tehető, legalábbis ami a befogadást illeti. Elképzelhető, hogy lesz tizenéves befutott költőnk? # Ez szerintem túldimenzionált és felesleges probléma. Aki fiatal, az fiatal. Mi abban a rossz? Petőfi Sándor fiatal író volt, fiatalon meghalt. Egy gyerek volt. Zseniális gyerek, olyan, amilyen nagyon ritkán születik. Egyébként meggyőződésem, hogy huszonöt éves kor alatt nem lehet jó verseket írni. Képtelenség. Elég jót lehet, tehetségeset lehet, ahol látszanak az oroszlánkörmök. Előfordulnak kivételek, körülbelül százévente egy-két ember, akik csak erősítik a szabályt. Ilyen volt nálunk Petőfi, vagy Mozart a németeknél, vagy Rimbaud a franciáknál, de például József Attila huszonöt éves koráig gyenge, sőt rossz verseket irt. Most hazabeszélek, mert az én első kötetem harminckét éves koromban jelent meg. Hál’ istennek, mert tudom, ha azok a verseim megjelentek volna kötetben, amelyeket én mondjuk huszonöt éves korom előtt írtam, hát az rettenetes lenne. Ezt én megúsztam, de még így sem tartom jónak az első két kötetem anyagát. Ezért most, évek múltával átírtam. A legközelebbi kötetem főleg ezeket az átírásokat fogja tartalmazni. Köszönöm a beszélgetést! Hodossy Gyula
