Irodalmi Szemle, 1991

1991/3 - Kende Péter: Szakítani a nemzetállamisaggal(esszé)

Szakítani a nemzetállamisággal

Utolsó ellenvetés: „egy nemzetállami elit nem mondhat le a nemzettest olyan részeiről, amelyeket külső erőszak választott le a törzsről“. Már csak azért sem, mert a lemondásnak, de még a csendes belenyugvásnak sincsen jó sajtója a nemzeti irányultságú közvéleményben.

A valóságban ez a kérdés fel sem merül. A területi rendezés fölött Európa napirendre tért, és Magyarországot senki sem kérdezi arról, hogy belenyugszik- -e vagy sem a határok mai állapotába. Pontosabban: ezt a szándékot csak azok feszegetik, akik román, szerb vagy szlovák részről Magyarországot titkos határre- vizionizmussal vádolják, a magyar kisebbségekben pedig ennek „ötödik hadoszlopát“ látják. E vádakra vagy félelmekre Magyarország hivatalos politikája eddig alapot nem adott. Ennélfogva minden erkölcsi joga megvan arra, hogy a szóban forgó kisebbségek érdekében teljes tekintélyét latba vesse, egyszersmind visszautasítsa a kisebbségvédelem és a területvisszahódítási szándék közti amalgámot. Egészen más volna a helyzet, ha a hivatalos magyar politika ismét azt kezdené hangoztatni, hogy a nemzettest elszakított részeire igényt tart. Egészen bizonyos, hogy ennek mindenekelőtt az érintett kisebbségek látnák kárát. Aztán pedig egész Magyarország, amely egyszerre fekete báránnyá válna, pontosan úgy, mint a kisantant idején. Dőreség volna azt hinni, hogy ez a képlet belátható időn belül megváltozhat.5

A magyar kisebbségek mentésének jelenleg egyetlen járható útja van: olyan kelet-európai államrend kimunkálásán működni, amelyben a meglévő államok által igényelt lojalitás nem zárja ki a közigazgatási többnyelvűséget és a kulturális másság jogát. A fenti tézisek ebben a szellemben íródtak.

Jegyzetek

1. E tézisek előzetes szövege magyarul megjelent a pozsonyi Nap 1990. nov. 2-i, franciául pedig a párizsi La Nouvelle Alternative 1990. decemberi (20.) számában.

2. Emlékeztetőül néhány statisztika: a balti köztársaságok közül csak Litvániában van a főnemzet abszolút többségben; Szovjet-Moldáviában az oroszok és az ukránok a lakosság több mint negyedét teszik ki, és ott vannak még a gagauzok is; az 50 milliós Ukrajnában tizenegy millió orosz él; Horvátország 4,5 millió lakosából 600 (XX) szerb nemzetiségű; Szlovákiában a magyarok aránya hasonló. Az erdélyi számarányok közismertek.

3. A „nemzetközösség“ tehát az állampolgári közösség szinonimája. A javasolt fogalompár németre fordítása nem támaszt nehézséget: Volksgemeinschaft - Nationsgemeinschaft. Franciául a „communauté ethnique“, „Nation-communauté“ szópár fejezné ki a megkülönböztetést (a második kifejezés az én kreációm). Angolul az „ethnic community“-vel a „political Nation“ állítható szembe. A megfelelő szláv változatokat is meg kellene találni.

4. Lásd Ernest Gellner: Nations and Nationalism (Oxford, 1983).

5. Mint ahogy ezt például az ungvári Balla D. Károly gondolja: „... a két Németország küszöbönálló egyesítése feljogosít minket az óvatos kérdésre: vajon a tizenöt milliónyi magyar részéről nem fogalmazható-e meg az az igény, hogy bizonyos érdekszférák újrarendeződése esetén egységes, saját nemzeti formációban éljen? Ha e lehetőséget nem tartjuk többé eleve kizártnak, máris több bizakodással nézhetünk az ezredforduló elé.“ (Hatodik Síp, Ungvár, 1990. 3. szám. 26. lap).