Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Koncsol László: Sermo supra sepulchrum (vers)
Koncsol László istenkép-elem világbeié igen és odabent odalent a hullám-szélben és lüűn hálálnék és pukulnek fésze mert benne is köd-varjak gomolyog és mend üű nemének repülnek mint délibáb és szétfeszíti s a széllel mert szürkén mindent átjár a kedves mert elvegyülnek kik ozuk „Az embereket...“ ahány jel „És azt mondod...“ annyi „Légyetek porrá...“ mert miü vogymuk rejtett tündökölve végtelen + + + Egy mozdulat: hatalmas áram indul mint foszló Napból körben szerteszét Egy dzsungel minden hangja - szárnybeszéd a szellem eszme-tartományain túl Fölszaggat s röptét hantot vért amint fúj a teste-nincs szél - sóhaj fütty egyéb jelek - a szárnyas gizgaz Vadsetét vulkán-robajban angyalzár csikordul S szakad a puha fény A szél csak lüktet mint forró pulzus: fényt-növényt elültet özönben tarkán istenkép-elem A hullám-szélben ködvarjak repülnek mint délibáb s a széllel elvegyülnek Ahány jel annyi rejtett értelem + + + Láttyátuk feleim szümtükhel mik vogymuk: isa pur és chomuú vogymuk Úgy úgy Ámen
