Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Koncsol László: Sermo supra sepulchrum (vers)
RONCSOL LÁSZLÓ Sermo supra sepulchrum donec revertaris in terram (...) quia pulvis es...“ (Genesis 3, 19) Fölszállt egy mozdulat lát a kedves láttyátuk hol van hol viszi a szél feleim hatalmas hova bújik láttyátuk feleim kiderült láttyátuk nap a napban áram indul szümtükhel már csak emlék annyi láttyátuk mint a szikla árnya mint foszló Napból szümtükhel ha a kő elgurult s árnya feleim körben valami úton-módon ott maradt láttyátuk szerteszét feleim szümtükhel egy dzsungel bennem is minden hangja szümtükhel egy árnyalat a kékben szárny-beszéd mik vogymuk isa nem is biztos hogy sötétebb pur csak túl a szellem eszmetartományain más isa pur mint az anya sűrűbb kék palástja és chomuú fölszaggat a kékben s röptét vogymuk a göröngyön a hófolt hátán hantot vért
