Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Balla Kálmán: Költészetünk két évtizede (esszé)
A múlt évi Fábry-napokon elhangzott két előadás publikálásával az a célunk, hogy elkezdjük irodalmunk közelmúltjának elemző vizsgálatát. Reméljük, egyre több ilyen témájú esszé születik a jövőben. Az esetleges vitáktól, polémiáktól sem zárkózunk el. Zalabai Zsigmond esszéje terjedelmesebb, ezért kénytelenek vagyunk két részben közölni. BALLA KÁLMÁN Költészetünk két évtizede Nem volt hálás feladat az utóbbi húsz évben költészetünkről elemző és főleg értelmező igénnyel írni, oly módon, hogy az értékelést, irodalmi hierarchiába történő besorolást, helykijelölést eredményezzen. Különösen kényes feladat volt az utóbbi negyven év terméséről, s azonbelül is leginkább a konszolidáció húsz évének irodalmáról, illetve lírájáról írni csehszlovákiai magyar viszonylatban. A két említett húsz esztendős periódus egybeesik, s ez napnál világosabban tud- tul adja, hogy ez a velejéig romlott restauráció, ez a neosztalinista Bach-korszak, ez a félfeudális rendi abszolutizmus éppen önmagáról bírta hallani legkevésbé az igazat. Manipulálta ez a korszak - jogtipró jogelődjéhez, a lágerek, s a vérpatakok eredeti sztálinizmusához hasonlóan - a középkor vagy a múlt század irodalomtörténetét, költészetértékelését is, ám a torzítás mértéke mindig annak arányában fokozódott, minél közelebb merészkedett az elszánt vállalkozó az irodalmi jelenkorhoz. Nem csoda tehát, ha ilyen vállalkozó - az irodalomkritikai konjuktúra- lovagokról, lakájokról, intrikusokról most feledkezzünk meg, mást nem is érdemelnek -, tehát igényes vállalkozó nem is igen akadt e periódusban e periódus felmérésére. Pontosabban szólva: meggondolta többnyire a dolgot. Nem alkalmas pillanat ez arra, hogy feszegessem: a korlátozatlan szólásszabadságot vállaló és megteremtő, tehát szükségképpen földalatti irodalom és sajtó miért nem alakult ki a kisebbségi kultúránkban - még az utóbbi két-három évben sem, amikor a sokáig ugyancsak nem létező szlovák szamizdat folyóiratok már megjelentek. Irodalmáraink - költők és kritikusaik is - ragaszkodtak a legális, helyesebben az engedélyezett megszólalás kereteihez, jóllehet annak - akárcsak a tiltott publikációs tevékenységnek - szintúgy meg kellett fizetni az árát.
