Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Kőszegi F. László: A válás (Kis magyar futurológia)
A válás körül. Az új illatszer nagyon hatásos. Egy nyúlánk fiú zavarában a kabinja felé oldalgott. A csacsi. Bolond gyerek, miért?! Inna egy pillanatig tétovázott, kövesse-e. Kiskora óta villámgyorsan bezsongott. Ha meglátott egy csupasz fatörzset, máris odavolt. Csak úgy, a forma kedvéért megtörölgette magát. Ezeket az atavizmusokat senki sem tudja kiiktatni. Elfoglalta a helyét a körpamlagon. Az akvabellák közül három lány tágult orrlikkal vetette magát a nyurga fiú után. Inna fejjel a pamlag centrumához feküdt, ahol a kapcsolók voltak és az eufó- ria-display - maga szerette kezelni a berendezést. Feje alá helyezte az encefalo- emanátort, és bekapcsolta. A körplafonon, a saját narancsgerezdjén leolvasta a névértéket. Elég magas volt a zsongásszinte, talán még tegnaptól. Hatvan gyors orgazmust igényelt a lézeres maszturbátortól, hozzá mesének kifinomultan egy Pickwick-club szubsztrátumot. A maszturbátor elszundított. Mire magához tért, már magasan járt a hat tizes a falu felett. A körpamlagok megteltek. A mellette fekvő gazda a tehenével bajlódott. Inna megérezte, mert a tehénke izmos hüvelye átütött a gazda fantázia-szublimátorából a szomszéd műszerekbe. Igen erős képzelgései voltak az öregnek, pedig lehetett már vagy kétszázötven éves. A pamlagszomszédok izegni-mozogni kezdtek, valóságos orgia kezdődött. Inna több kutyát, kecskét, sőt hattyút is észlelt. Vén tragacs már ez a járgány. Már-már azon gondolkodott, hogy szól a stewardessnek, cserélje ki a hibás rekeszbiztosítékot, de az általános zűrzavarban maga is újra zsongott. Egy gombnyomással vízilovat képzelt, eljátszott vele. A display óriási névértéket mutatott, sisteregtek a lézerhuzalok. Erre az öregfiú egy dinoszaurusz kancával kezdett ki. Inna megunta a licitet. Kiszállt a játékból, kikapcsolta a párnát. Szundított volna egyet, de a helikopter váratlanul ingadozni kezdett, és néhányan ijedt horkaná- sokkal felugráltak a pamlagról. A pilótafülke felől vihogás hallatszott. Semmi baj. Csak az egyik stewardesst rángatták le megint a botkormányról. Inna ásított. Hosszú szempillái végigsimították az utastér vibráló, sűrű levegőjét. Szerette ezt a kora reggeli hülyéskedést, ilyenkor azt sem bánta, hogy vidéki. Bekapcsolta a tájkamerát, és kibámult a falujára. Bizony, sok dolog változott itt az utolsó száz év alatt. Óriási falloszok, a kantaridinrészleg kéményei mere- deztek a tájból. Milliárdnyi kis legyecske robotolt-zümmögött odalenn a sokhektárnyi hallban. Egyik a másik után gurult ki a gyárból, a félkésztermékkel teli ciszternák, a raffinéria felé. Bár nem nagy falu Szexiszeg, Inna mégi büszke rá néha. Lázadó ifjúságának éveiben, házassága elején, sokat tett ő is azért, hogy megteremtsék itthon is az emberhez méltó körülményeket. Férje támogatta ebben. Inna keserűen gondolt vissza a hálátlan férfival töltött parázsló évekre. A búra, a bajra is. Az első tüntetésekre a csoportszexért. A sztriptízóvodákért. Az éroszpedagogikáért, amikor korszerűsítették. Az incestus jogi fogalmának törléséért, a nekrofilok szólásszabadságáért. És - nevetséges - azokra a tüntetésekre is visszaemlékezett, amelyek a sörgyártás ellen szerveződtek. A sör-gondolták akkor - túl békés erotikát eredményez. Amióta bevezették az anyarozsból való főzést, senkinek semmi baja a sörrel. Elmosolyodott. A helikopter megint megingott. Az előbbi stewardess ejtőernyővel ugrott ki a vészkijáraton. Valószínűleg valamelyik kémény látványára. Új lány lehet, gondolta, még a szoknyácskáját sem ért rá lerántani. Egy kis irigységet érzett.
