Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Csanda Gábor: Néhány sor egy Zrínyi-tanulmányhoz
CSANDA GÁBOR Néhány sor egy Zrínyi-tanulmányhoz Zeman Lászlónak E néhány sor megfogalmazására nem az késztetett, hogy egy, az előbbihez hasonló tanulmányt írjak, sem nem az, hogy fölülbíráljam, vagy kioktassam S. Forgon Szilviát, hiszen írása a még ma is kellőképpen meg nem becsült Szigeti veszedelemnek egy rendkívül érdekes és összetett oldalát vizsgálja. Az alábbi észrevételeket kiváltó indítékok egyike, hogy röviden kiegészítsem a tanulmányt, a másik pedig: A Zrínyi-mű iránti tiszteletem. Kezdem tehát a számomra legegyszerűbbel, azzal, amit a szerző a tanulmánya vége felé fejt ki, feltéve a kérdést (immár magamnak is): „... mi indította őt (értsd: Zrínyit) e metaforatípus alkalmazására?“ Úgy érzem, hogy ennek a kérdésnek mégsem kellett volna így fölmerülnie, olyannyira „költői“; ha már viszont fölmerül, szerintem csak egy elfogadható válasz adódhat rá: Az, hogy költő volt. Ennyit tehát erről a kérdésről. A tanulmányíró érdeme, hogy kísérletet tesz a Zrínyi-mű trópusainak feltérképezésére, mégpedig az újabb irodalomelméleti fogalmak használatával - itt elsősorban Zalabai Zsigmond „kettőskép“ kifejezésére gondolok. Mind a széles körű nyilvánosság, mind Zrínyi, nemkülönben pedig Zalabai Zsigmond könyve megérdemelte volna, hogy a kettőskép fogalomköre (bővebben lásd: Zalabai Zsigmond: Tűnődés a trópusokon, Madách 1981) - legalább egy lábjegyzet erejéig- kissé tisztázódjék, mivel S. Forgon Szilvia ennek a fogalomnak a „holdudvarát“ eléggé félrevezetően leredukálja: „... miszerint a hasonlat valójában maga is metafora, illetőleg kettőskép.“ Szintúgy kiegészítésként kínálkozik ehhez a bekezdéshez az a - szerző által nem említett - tény, miszerint említett kötetében Zalabai maga is példaként hoz fel egynémely Zrínyi-trópust, egyebek közt megemlíti a megfelelő helyen a szerző által méltatlanul kiszorított metonímiát („Ki hirtelen halált, puskát viszen hátán“), valamint a szinekdochét („Rövid nap számlála tízszer ezer szablyáŕ). S feltétlen meg kellett volna említeni a Szigeti veszedelem V. énekét (több mást is lehetett volna), a magyar seregszemlét - egy egész sor példa kínálkozik itt a két említett szóképre. Annál is inkább, mivel a mű trópusainak igencsak jelentős szerepük van a mű szerkezetére nézve - erre egyébként a szerző egy más helyen nagyon helyesen céloz is. (Kár, hogy a felhő-motívum szemléltetésekor nem törekedett arra a teljességre, mint a vértó-motívum kifejtésekor. Annál is inkább hangsúlyozni kell, hogy a felhő-metaforában benne van az eposz kompozíciója és mondanivalója.) A török enumerációval szemben az V. énekbeli szóképek
