Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
S. Forgon Szilvia gyarok ezek, kik fej nélkül vannak.“ - írja Zrínyi (1/56), „Fejetlenségben élünk“- mondja Szkhárosi. A Szigeti veszedelem indíttatásában jelentős szerepet betöltő büntetésmotívum gyakori eleme a zsoltáros műfajnak. A prédikátorköltők verseikben a bibliai átkokat és büntetéseket vetítik ki a korabeli magyarországi viszonyokra, miközben párhuzamot vonnak az Isten haragját kihívó zsidóság és a magyar nemzet között. A zsoltárok szerzői azonban nemcsak a büntetésmotívumot veszik át a Bibliából, hanem sokszor a nyelvi megformálásban is követik az Ószövetség stílusát. Ez a hatás érezhető a Zrínyiász nyelvezetén is. Zrínyi azonban nemcsak a töröknek Isten büntetéseként való szerepeltetését veszi át a reformáció íróitól, mint azt Klaniczay állítja12, hanem az ostor szóképet is. Erre számtalan példát találunk Szkhárosinál: „Az nagy Úristen akar minket intsen, Kegyetlen ostorral bátor fenyegessen.“ (A fejedelemségről) vagy „Honnét érdemletted ezt, te kereszténység, Hogy tégedet csúfol az pogán ellenség, Tudod, most elveszte az sok hitetlenség, Ezzel téged ostoroz az mennybéli felség.“ (A kétféle hitről) Az eposzban is ilyen értelemben használja a költő ezt a metaforát: „De Isten ostora mast szállott reájok...“ (1/58)- mondja a török támadásával kapcsolatban. Az isten ostora, a „haragom vesszeje" (1/24) a Mózes II. könyvében megjelenő vesszővel sejtet rokonságot, melynek segítségével az Isten különböző csapásokkal sújtja a fáraót és népét, ezzel segítendő a zsidóknak Egyiptomból történő kivonulását. Ám kiválasztott népének sem kegyelmez a haragvó Isten, ha az engedetlen volt vele szemben: „Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtatok“ - olvasható Jeremiás könyvében (2.30). Az ostor szóképet tehát már a Biblia is a büntetés metaforájaként szerepelteti, ilyen értelemben találkozunk vele a prédikátorok zsoltáraiban és egyéb irodalmi alkotásokban, többek között Balassinál is. Zrínyi e képével a mű kiindulási alapját nyomatékosítja: „Istentűi ostorén mert űk hagyattanak...“ (1/93) A töröknek azonban nincs hatalma a szigetiek fölött, ezért pusztulnia kell:
