Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Farnbauer Gábor: Fantazmák3. (gondolatregény)
Fantazmák 3. delkezik. Tökéletessége a választás beteljesülése — a belső szabadság. Nem az összes optimális magatartással rendelkezik, hanem nincs kötve egyetlen megoldással sem. Szabad azért, hogy léte érdekében alkalomadtán bármit megtehessen, aminek következtében viszont folyton nem tudja, hogy éppenséggel miért tegye léte érdekében azt, aminek semmi akadálya, hiszen szabad. Nem tudhatja, mit tegyen. Nem „szabad” tudnia, mert szabad. 51.1 Mindaz a bármi, amit a TH még megtehetne, amitől alig tud tenni, amit megtenni több embernek is sok volna, az ő benső többszörösségét hangoztatja. ő sokan van egyedül. Bármelyik alternatívája elég volna egy életre, de neki több van ilyenből, és így még az az egy is problematikussá válik. Ő egyszerre élne több életet, benne tömegek élnek. Úgyhogy kisebbségben van magában! Meg kell tanulnia elviselni önmagát. Tolerálnia kell önnön másságait. Még mielőtt valaki más ellenképlete lehetne az ő egyik lehetőségének, ő már egy másik lehetőségével bajmolódik. Más is különbözik tőle, de ő elsősorban önmagától különbözik. 51.2 Ő magában él úgy, mint kisebbségek élnek a nagyközösségek peremén. De a közösségi kisebbségeknek a másság külső, és egyenesen kényszerítve van arra, hogy a valamilyenségét védelmezze. A közösségben ők egy alternatíva, de önmaguk számára: kötelességgé válnak. Ók mint egyének éppen elég mások, éppen eléggé különböznek másoktól, és nemigen maradhat energiájuk arra, hogy önmaguktól is különbözzenek. Megpróbálják tolerálni a többség másságát, de saját másságaikat el kell fojtaniuk. Bensőjükben és „egymás között” éppúgy tartózkodásra kényszerülnek a mássággal szemben, mint ahogy a többség irányában teljesen megalapozottan bizalmatlanok. Ezért saját kisebbségiségükkel foglalkozva nem úgy tekintenek magukra, mint másságra, hanem a legközvetlenebb, vitathatalan sajátságra. így létrejön egy olyan kisebbség-tudomány, „másság-tudomány”, amelynek tárgya nem a másság zavarbaejtő gazdagsága, hanem az ő valamilyenségük minél zavartalanabb gyakorlása. 51.3 A TH az a hipotetikusan emberi lény, aki teljesen kötetlenül, szabadon gondolkodik. Gondolataiban sem annak nincs akadálya, hogy valamilyen mintához igazodjanak sem annak hogy mintát váltsanak sem annak, hogy ne igazodjanak semmilyen mintához. A TH gondolatai a Tetszőleges Mondatok Univerzumát alkotják, az artikulálatlanságtól kezdve az artikulációig, a verbális másolástól („temetéstől”) kezdve a verbális teremtésig... Amilyen tetszőlegesek a TH gondolatai, olyan tetszőlegességgel kapcsolódnak ezek a gondolatok a TH tetteihez. Azt lehetne mondani, hogy a TH elemi gondolata organikus önkénnyel kapcsolódik a TH elemi tettéhez: a mozdulathoz. így, és csak így, a TH tevékenysége tetszőleges formát is ölthet, tehát maximálisan alkalmazkodóképes.
