Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Farnbauer Gábor: Fantazmák3. (gondolatregény)
Fantazmák 3. azt a folytonosságát, amelyben módja volna bármikor megváltoztatni bármelyik stratégiáját, vagyis önmaga átmeneti formáját. 38.3 Ha viszont erre aktuálisan módja van, vagyis a továbbélés alanya és az alkalmazkodás konkrét stratégiája elszakadtak egymástól, tehát alkalmazkodása stratégiájával nem magát ezt a stratégiát védi, akkor: „Mi a csodát véd olyan fene nagy tökéletességgel?” 3a4 Az alkalmazkodás alanya mintegy ismeretlenné válik önmaga számára, „veszélyes”, életveszélyes lehetősége nyílik feltenni egy olyan kérdést, hogy ki a továbbélés tulajdonképpeni alanya tulajdonképpen? Már nem lesz azonosítható fiziológiai testével, sőt, fiziológiai testének tevékenységével sem, hiszen „tökéletességének” értelme éppen a testi alak má- sodlagossága a tevékenységben, valamint a tevékenység meghatározatlansága, nyitott sokoldalúsága az esetleges test érdektelen alakjának min- denekfeletti tartósságáért. 3a5' (A továbbélés alanya — mert már nem egyértelmű, hogy ki is az... pl. önző gén... vagy az „önző én”.) 38.6 Amikor tehát az evolúcióban bekövetkezik az ilyen értelemben vett „tökéleteség”, akkor elsősorban egy korlátlan „átmeneti állapot” következik be, amelyben a továbbélés alanya önmagát veszélyeztető zavarban van (lesz): vagy elszenvedi saját tökéletességét, vagyis mániákusan valamelyik (éppen aktuális) alkalmazkodási stratégiáját védve lesz szabad mindennemű stratégiától, vagy mániákusan szabad lesz mindennemű stratégiájától, és nem védi vele semminemű alanyiságát, vagy e két negatív lehetőség malmában fog őrlődni. 38.7 Már nem „kötelező” lennie, mert éppen ez az ára és feltétele annak, hogy létét elvben tökéletesen bebiztosíthassa, hogy ne valamely (tehát korlátozott) stratégiája alanyiságában kelljen élnie; és ez elsődlegesen azt jelentheti számára, hogy egyáltalán nem kell lennie. Mint minden eszköz, „szerszám”, ez az evolúciós alternatíva is pontosan hatékonysága mértékében veszélyes. 38.8 Már nem kötelező lennie, hogy lelkiekben saját folytonosságának érezhesse önmagáról alkotott képének — életstratégiáinak — változásait, saját benső halálait. 38.9 A Halál, amely a „tökéletesség” előtt, kívülről fennyegette a továbbélés evolúciós alanyát, most az alany alkalamazkodásának leghatékonyabb eszközévé válik, vagy (vagyis) bévülről fogja „fenyegetni”. Adott képzeletbeli vészhelyzetben, amikor testi folytonosságát törés fenyegetné, rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy a lelkében előlegezze meg azt a törést. Vagyis „lelki halállal” előzheti meg, kerülheti el a „testi halált”. 38.10 Az Élet fejlődése, ebben az értelemben, a Halál mechanizmusának fejlődése. Az Élet, a tökéletességnek ebben az értelmében, alanyi hatállyal alkalmazni kezdi a Halált (önnön lényének önhatalmú alakítását). Az élet Halál-életté válik, a folytonosság a fennmaradás, a testi huzamosság
