Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Farnbauer Gábor: Fantazmák3. (gondolatregény)

Fantazmák 3.

32. De az az igazság, hogy az oroszlán meg előbb-utóbb elromlik, és akkor meghal. Viszont látjuk majd, hogy ha nem romlana el és nem halna meg, akkor nem alakulhatott volna ki olyan, ami most oroszlán.

Az állatok keresztül-kasul „bántják” egymást, de maguktól is elromla- nának. Ha másért nem, ezért érvénytelen az élethalálharc.

32.1 A Halál az az evolúciós tényező, amely elválasztja az egyik homeosztázist (az egyik önfenntartási stratégiát) a közvetlenül belőle születő másik ho- meosztázistól (egy esetleg teljesen másféle önfenntartási stratégiától).

Az állatok meghalnak, és megszületnek — kicsit más testtel, kicsit más habitussal. Az állatok halálaik töréspontján változnak, így újabb és újabb stratégiájú homeosztázisok merülnek fel — amelyek az élet újabb és újabb próbálkozásai önnön tartósságáért.

Az embernek ugyanabban a testben megváltozik a gondolata, és akkor meghal. Egyszer csak már teljesen mást gondol, és teljesen másként cselekszik, másként él és másként formálja saját tartósságát, tehát már ő is más, vagyis megszületett. Mindez a gondolataiban történik. Olykor arra a gondolatra jut, hogy már nem akar élni. Ami akkor a legérdekesebb, amikor éppenséggel nyugodtan élhetne, ha „akarná”. Meghal idővel a teste is, és sok esetben éppen a teste halálára gondolva változik meg a gondolata. Ha ekkor sem változik meg a gondolata, akkor születik helyette egy teljesen másik ember, aki már gondolkodhat másként vagy ugyanúgy.

32.2 Ami nem tud meghalni, az nem születhet újjá, és nem születhet mássá. Ennek ugyan az az ára, hogy ha mássá születik, akkor is el kell romlania és meg kell halnia. No de annak sincs semmi akadálya, hogy akkor újból megszülessen, és akár ugyanolyannak vagy legalább nagyon-nagyon hasonlónak szülessen. Annyira hasonlónak, hogy nyugodt szívvel rámondhassuk, hogy ez a másik Lény: ugyanaz a Faj.

3i3 És hogyan csinálja „ezt” az abszolút tökéletes oroszlán, vagyis a TH? Az állatok folyamatosan meghaltak és születtek, módosultak, és ez volt a feltétele annak, hogy „újtípusú” homeosztázisok jöjjenek létre, amelyeknek nemcsak a kinézésük más, hanem elsősorban a stratégiájuk, a tevékenységük, amellyel biztosítani tudják fennmaradásukat.

Evidens, hogy a TH-nak is rendelkeznie kell ezzel a lehetőséggel, de a definíciójából adódóan — önmagán bévüli módosulással. Tudnia kell meghalni, de mintegy — önmagán bévül, saját életén bévül. Ez az önmagán bévüli halála: a választás. Amikor önnön testi folytonosságán bévül megváltoztatja azt, ami addig csak a testi folytonosság megszakadásával változhatott meg: önfenntartása stratégiáját, módját.

Mert addig — az önnfenntartás tárgya és alanya azonos volt az önfenntartás módjával. Az önfenntartás stratégiája tulajdonképpen önmagát védte. Ezért az önnfenntartás stratégiája csak úgy változhatott meg, hogy megváltozott maga a homeosztázis is. Az egyik homeosztázis „megszűnt”, és keletkezett