Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Kulcsár Ferenc: Imádságok VI. (esszé)

Kulcsár Ferenc

egymást éltető szimbiózisa a tét, melynek kivétel nélkül minden ember a gazda- gítója vagy szegényítője.

Jézus, amikor arról beszélt, hogy a királyság a földön fog kiterjedni láthatatlanul, pontosan erről a kibomló rózsáról beszélt. Ezt mondta: A királyság bennetek és kívületek van. Ha megismeritek magatokat, akkor megismertettek, és fölismeritek, hogy az élő Atyának a fiai vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység.

S akkor mondta ezt, amikor köztünk élt, amikor az Ember fia volt.

Novella. Elvetjük a kellemetlenkedő Istent, aki túl követelőző, s aki nehéz szabályokat állít elénk. Nemde mindez a léleknek a műve? Ki szegődik egy Istenhez, ha nem a lélek? A többi magától jön. A végcél magában foglalja az eszközt, meghatározza a boldogság fokát. Tehát az istenes és istentelen egyaránt valamilyen Istenre támaszkodik. Az egyik arra, akit választott, a másik pedig arra, akit tagadott.