Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Kulcsár Ferenc: Imádságok VI. (esszé)
Kulcsár Ferenc ered, fel volt, fel van és fel lesz készülve mindig, mert Isten beszédeinek Szelleme. .. a lélek kész, de a test erőtelen, mondja a tanítványoknak Jézus azon az éjszakán, amelyet sosem fogunk feledni, s ahol mindig ott leszünk, mert a világ legvalóságosabb, legkonkrétabb éjszakája. Jézus kínszenvedése, vértizzadása azért olyan megrendítő és gyönyörű és megtisztító, mert ...a lélek kész, de a test erőtelen: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár! Jézus itt, a Gecsemáné kertjében nem Isten, hanem ember, a Dávid magvából lett test szerint, aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Azt mondtuk, a nyelv test és lélek. S a lélek kész, de a test erőtelen. Jézus az Olajfák kertjében vonszolja kínban, vért izzadva a testét, mely bár bűntelen, mégis emberi test, a miénkhez hasonló: a nyelv vonszolja testét - testünket. A világ lelkét köldökzsinór köti a világ testéhez, s most, a Jóillatok kertjének parázsként izzó éjszakája e köldökzsinór elvágásának előkészítő éjszakája. Ezért történik meg a lehetetlen: Jézus számunkra felfoghatatlan vértizzadása. Olyan misztérium ez, amely valóban megszabadít és megvált. Miért? Mert a világ lelkét a kereszten, a kín fáján elvágják a világ testétől. Ez a világ elnémulása, s így halála, mert ebben a pillanatban a világ elveszti a nyelvét: nincs, aki megtartsa, vonszolja a testét. A nyelv halott: a világ néma, mert kioltották a lelkét. De a nyelvnek, a test és a lélek szellemének, az Igének, azaz Jézusnak a feltámadása a világ testének (testünknek) új minőséget ad: a világ teste (testünk) meghalt Jézusban, hogy vele együtt feltámadjon-feltámadjunk mint új minőség. Újra van lelke és teste, nyelve a világnak, s aki ebből a lélekből és testből, ebből a nyelvből vesz, az érti ezt a lelket és testet, mert a halál és a feltámadás misztériumában részesül. A feltámadás óta ez az új minőség, a megbocsátó szeretet, az élet minden pillanatát és a világ testének minden porcikáját elárasztja: Hasíts el egy fát! Én ott vagyok. Emeld fel a követ! És megfogtok találni engem ott. Novella. Volt egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált. És azt mondta a vincellérnek: íme három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán és nem találok: vágd ki azt! Miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, azt mondta néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg körös-körül megtrágyázom és megkapálom; hátha jövőre gyümölcsöt terem; ha pedig nem, azután vágd ki azt. A hívásról. Isten a szellem világába hív, olyan ösvényekre és a csöndnek olyan tengerző mélyére, ahol a lét minőségként jelenik meg tudatunkban, mintha csak Ő maga, az isteni valósulna meg bennünk mint érzés és gondolat. Az ok, hogy ezt Istennek és isteninek mondom, nagyon világos: mindannyian tudjuk, még ha kellően nem is tudatosítjuk, hogy egyrészt a világban egy nálunknál nagyobb valóság van jelen, másrészt mi magunk is többek vagyunk „tudott“ önmagunknál. Ezért létezik a hívás, mely megjelenik bennünk titkon és mélylőn és akaratunk ellenére, olykor a villámfény, olykor a szivárvány, olykor a mélységes gond és
