Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Fábián Nóra: Megjegyzések Mórocz Mária (P)rózája kapcsán (esszénovella)

Fábián Nóra

kisebb, mint a többiek, de ragyogott mégis az élettől, betegség formálta arcán a szíven ütő ártatlan boldogság, ugye, szép vagyok? ugye, szép vagyok) Nehéz kimondanunk az igazat önmagunk létezéséről. De mindig akadnak, akik megpróbálják. A kudarc kudarc marad, az igazság kimondatlan, a szépség, a mélység, a viszonylatok és az egyetemes ember találkozása (jövőtlen szabadság, a szellemes emberek önélvező stílusa nélküli világ teljessége, tükörselyem köny- nyedség és unott felismerések súlya, földbegyúrt emberek keserű gyűlölete, és megéledő reménységgel a jajgatás cifrázza a szél búgásának mély tónusait, hullámzását, az indián törzsek képviselői konferenciát tartanak New Yorkban, hagyományos öltözetben, ó, jövőtlen szabadsága az értelemnek... ilyen az áradás...