Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Mórocz Mária: Epilógus (elbeszélés)

Epilógus

azt is, hogy ez paradoxonokkal és tautológiával kikövezett út, a túlzott önismeret útja, mely ahhoz a falhoz vezet, melyet évek óta kerülgetett, s amely közte és cselekedetei között húzódik, s amelyre súlyos betűkkel mázolták a nihil betűit.

„A racionális logikának ugyanaz a »gyengesége«, ami egyben legnagyobb ereje is: a minőségi érzékenység elmosódása, az érzékletes adottságok elszíntelenedése a strukturális összefüggések javára. De ugyanúgy természetesen ára van az »élménygondolkodásnak« is, mert érzéki-érzelmi szuggesztivitását, felismeréseinek globalizáló természetét a fogalmi összevonások és kategoriális rendezések hiányával fizeti meg.“ (Bíró Yvett)

Lehetőség: (Immáron megoldás, mely az első nélkül is teljes érvényű, ám azzal együtt, némileg magyar specialitásként, logikusabb eseménye a történésnek, mely mindeddig tapintatosan csupán a felszínt érintette. A háttértörténet és annak megfelelője a lehetőség mozzanatában találkozik; értelmezik és logikusan követik egymást. íme:)

Eszter bevesz egy csomag altatót. Nem búcsúzik el senkitől, nem ír búcsúlevelet. Úgy érzi, nem hagy itt senkit. Ahhoz pedig semmi köze, hogyan temetik el és hová.

Nem így a szerző:

„Minden történet elsősorban önmagából érthető meg,

csak azután az eseményekből, amelyek létrehívták.“ (Grendel)

Lao Ce a szerzőnek:

Aki tud, az nem beszél.