Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Tóth László: Napló és töredék: nyolcvanas évek (tanulmány)
Tóth László Egyébként ma jött meg a korrektúrája. Végre egy JÓ HÍR! Félő azonban, hogy Sárkány utólag bele fog kötni. Az a Fonod ui., aki a kézirat körüli csatározásokban a legerősebben képviselte - természetesen saját hiúságát (is) legyezgetve ezzel - Istentelen színjátékom érdekeit, s nem kis mértékben neki is köszönhető, hogy egyáltalán nyomdába került, szóval, ez a Fonod a kötet megjelenése idején már nem lesz a kiadónál. Évekig tartó rendszeres áskálódásokkal, följelentésekkel és fúrásokkal - annak idején az egyik vád például az volt ellene, hogy nem tudta Dobost „láncon tartani“ - a sárkányoknak sikerült eltávolítaniuk őt. (Április 1-től alkotószabadságon van, szept. 1-től valószínűleg Duba lesz az új főszerkesztő - amennyiben addig nem változnak az erőviszonyok szept. 1-ig pedig Mayer Judit helyettesítené Fónodot.) Namármost az Istentelen színjáték csak ürügy volt a különböző erők összecsapására; Fonod valószínűleg csak azért állt a kötet mellé, mert a Sárkánnyal szembeni oppozíciójából természetszerűen következett, hogy melléálljon. Most tehát, hogy Fonod nincs, illetve hogy egy vákuum van utána, könnyen lehetséges, hogy Sárkány - előbb-utóbb - nekimászik a kötetnek. Főleg, ha rájön, hogy egy-két helyen sikerült kicseleznünk őt, más helyeken meg figyelmetlenül ovlasott. Na, majd meglátjuk. A július különben is hülye egy hónap egy könyv elkészülte szempontjából. Nyáron pl. aligha ülésezik a bizottság, amely terjesztésre hagyja jóvá a könyveket. S amíg a könyv áll, egy csomó ember beleköthet. így megy ez mifelénk. Az Ákombákom is június végén hagyta el a nyomdát, s ha jól emlékszem, csak október közepén hagyták jóvá - közben persze föl is jelentették: az Iskolaügyi Minisztériumban(!). Azzal az ürüggyel, hogy - a kötet ugyanis az Első Osztályosok Ajándékkönyve sorozatban jelent meg - nem első osztályosoknak való, a gyerekek nem érthetik stb. A följelentés szerzője, mint utólag kiderült, egy pozsonypüspöki tanítónő volt, akivel Sárkány - lévén ő is püspöki lakos - elég gyakran összejárt. Március 29., kedd Strasszer Érsekújvárott, az irodalomnépszerűsítők országos tanácskozásán, egy közös Nő-Hét szerkesztő-olvasó találkozón kijelentette: ő eddig nem csinált nemzetiségi lapot (mert ugye az Új Ifjúság, melynek talán több is mint egy évtizedig a főszerkesztője volt, nem az!), s a Hétben is bizonyos szerkezeti változtatásokat tervez: szeretné, ha a lap a jövőben nem kulturális, hanem főként családpolitikai kérdésekkel foglalkozna. Érre Gyurkovits Róza megjegyezte, hogy a két lap (a Hét és a Nő) ez esetben akár címet is cserélhetne egymással. Mire Strasszer megmagyarázta, hogy ő ezt nem úgy érti, hanem amúgy. Március 30., szerda Nézem a Nő irodalmi rovatát. Én Puskást, valamint Vas Istvánt, Tornait, Szepesi Attilát, Illyést és Csukás Istvánt adtam le. Az égvilágon semmi nem maradt belőle. (Részlet Bondarev regényéből, A partból, s egy Csanádi-vers: Csillag a homlokukon.) Borzalmas. Azt hiszem, a legfőbb ideje volt föladnom a rovatot. Igaz, anyagilag nehezebb lesz így a helyzetem, de legalább nincs közöm hozzá
