Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Tóth László: Napló és töredék: nyolcvanas évek (tanulmány)

Napló és töredék: nyolcvanas évek

a Csorba Béláé. Ez az időszak az én életemnek is (egyik) mélypontja volt: lelki- ismereti válságokkal, idegőrlő belső vívódásokkal és szorongásokkal, létbizonytalansággal, személyem ellen irányuló alattomos támadásokkal, ocsmány rágalmakkal és díszes feljelentésekkel terhelt órák, napok, hetek, hónapok követték benne egymást változatosságukban is monoton egymásutánisággal. Bizony, így van ez már mifelénk, Csorba Béla: nem babra, balra ment akkoriban nálunk is a játék, s aki nem volt hajlandó vagy képes (legalábbis egy bizonyos határon túl) az igazodásra, annak politikai ellehetetlenítésére, lelki (fizikai, erkölcsi) össze- roppantására a hatalom Csehszlovákiában is a lehető legváltozatosabb és legfurfangosabb trükköket eszelte ki.

Hogy közelebb tudjak lépni szóba hozott töredék-naplómhoz, legalább röviden össze kell foglalnom a közvetlen előzményeket, föl kell vázolnom annak hátterét.

Tehát, fogjunk hozzá.

Életem egyik legemlékezetesebb, mert sorsdöntő elhatározáshoz kötődő és kemény küzdelmeket idéző dátuma : 1981. január 31. Ezen a napon hagytam ott eddigi legfontosabb és számomra legtöbbet jelentő munkahelyemet, a pozsonyi Irodalmi Szemlét., ahol egy hónap híján hat évig ettem a hatvannyolc utáni csehszlovák konszolidáció szerkesztőjének nem éppen jóízű és bizony, kiadós adagnak sem mondható kenyerét. Akkori főszerkesztőm, akinek az események ilyetén alakulásában azért volt némi része, néhány évvel később, 1988-ban, a lap megalapításának harmincadik évfordulóján azt nyilatkozta, hogy a Szemlétől való távozásom azzal kezdődött, hogy leközölt tőlem egy ominózus verset, melyben előfordul egy bizonyos, általam, s általában a férfiak által igencsak imádott női testrészt jelölő illetlen szó. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez, így, egyszerűen nem igaz. Sőt. Sokkal közelebb járnék az igazsághoz, ha azt mondanám: ezzel fejeződött be. (Az sem igaz, amit egyik legutóbbi nyilatkozatában, már 1991 nyarán állít, tudniillik hogy távozásunkban, Varga Imrével együtt, „reális gondjaink mellett“ - ő mondj a ezt így, amiből nemigen derül ki, hogy mit ért ezen - szerepe lett volna a nagyobb lehetőségek és tágabb horizontok utáni vágyunknak. Ezzel feltehetően arra céloz, hogy mivel később köztudottan mindketten áttelepültünk Magyarországra, ennek terve talán már akkor is készen lehetett bennünk. Varga Imre helyett persze nem szólhatok, a magam részéről azonban tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy volt főszerkesztőm sugalmazásában a következmény fölcserélődik az okkal.) Az Irodalmi Szemléből való távozásom/távozásunk ugyanis egy hosszabb folyamatnak volt az egyenes következménye, mely valamikor az 1977-78-as esztendő táján vette kezdetét. A csehszlovákiai magyarságot ettől az időtől kezdődően az addigiaknál is fokozottabb mértékben és nyíltabban érték olyan retorziók, melyek következtében egyre keskenyebb parcellára szorult, egyre akadályoztatottabbakká váltak természetes életfolyamatai, s hosszabb távon a puszta léte is veszélybe került. Ekkor vetődött föl először, s maradt aztán évekig napirenden a végső soron a csehszlovákiai magyar iskolarendszer felszámolását célzó, hírhedt iskolaügyi törvénytervezet, ekkor kezdődött egyes magyar intézmények leépítése, közvetlen pártirányítás alá vonása, ekkor kezdődtek a csehszlovákiai magyar szellemi, művészeti, irodalmi élet egy-egy progresszív vonulata és képviselője ellen indított boszorkányüldözések, amelyeknek egyként