Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Szászi Zoltán: Lelkiállapot; Követel és tartozom (versek)
Versek hempergek a láztól kinyalt fényes ívek között mellemben sípoló köhögő autósztráda füst és köd a szivárványhártya idegi vetületén a nagy modernség még megárthat mondom én olyannak tűnik majd minden mint egy halkan elsóhajtott pardon s közben változatlanul a tarkómon gázolnak a terepjárók véres fejjel átlőtt testtel utazom kórházak vészfényes folyosóin fel s alá agyamban nem marad hely a befogadásra nem vagyok ehhez elég kegyelt (a szám egy csiklót érint kéjesen összerándul és lehugyoz személyi szabadságom kiröhög megkefélhetsz most már szaporodom fekszem bambán nyelvemen amalgám húgy és szabadság íze olyan gyöngéd vagyok mint egy forradalom) Követel és tartozom hatalmas ködökben orosz ikonok úsznak az ég szélén kitárt karú angyalok zuhannak oly szomorú mozaikszerű szemükben Krisztus csillogása látható még mint a hímpor mi ottmarad ujjad végén egy szabadon engedett lepke után csak ennyi a folyamatba belekerülni gyúródni benne lenni szemrebbenés nélkül ölni csalni lopni hazudni könyökölni, turkálni térdig szarban csak azért mert azt mondták benne 1 gramm arany van
