Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Fogarassy László: Adalék egy főiskolás mozgalom történetéhez (tanulmány)
Adalék egy főiskolás mozgalom történetéhez Voltak esetek, hogy szlovák és német diákok magyar kollégáikat a MAKK- ban baráti kapcsolataik ápolása során meglátogatták, főleg amikor rendezvényekre került sor. Szívesen látták és meg is vendégelték őket. Ezek közt megjelent Kovács Antal, a Deutsche Partéi egyik funkcionáriusa is, aki magyar gimnáziumban érettségizett és a Kiskárpátok Cserkészcsapatnak volt a segédtisztje, majd egy szlovák cserkészraj parancsnoka. Tekintettel arra, hogy a Grenzbote Karmásinék pártlapjává vedletten, erősen magyarellenes szellemben írt, viszont Kovács a német pártban nem számított indifferens személynek, még kevésbé persona ingratának, az a benyomás keletkezett, hogy hírszerzés végett küldték ki, t.i., hogy a magyar diákok közti politikai hangulatról tájékozódjon. Tapintatosan kinézték, mire éppen olyan diszkréten kimaradt, mint amilyen diszkréten jelentkezett. Amikor a rendőrségi akták a levéltárakban hozzáférhetővé váltak a tudományos kutatók részére, valóban előkerültek olyan iratok, amelyekben a német párt exponensei magyar egyesületeket, sőt egyéneket is denunciáltak, az említett úr neve azonban nem volt a feljelentők között. Talán csak azzal tette magát gyanússá, hogy átorientálódása után először megszakította magyar kapcsolatait, majd hasonló hirtelen fordulattal ezeket fel akarta újítani. Az 1942. július 12-i közgyűlésre a választmány szokványosán benyújtott jelölőlistáján kívül - négy év után először - ellenzéki listát is nyújtottak be. A vezetőség azonban azzal az indokolással, hogy az egyesület belső vitáinak nyilvánosság előtti tárgyalása az adott politikai helyzetben nem kívánatos, a vitát és a választást nem a közgyűlésen, hanem a közgyűlést előkészítő taggyűlésen folytatta le. Egy akkor már végzett, de a leányszemináriumban még közreműködő nem jár messze a valóságtól, amikor ezen (de a többi taggyűléseken is) lezajlott viták dacára is így vélekedik: „Az 1938 utáni MAKK szellem nem egységes, szembeötlő a szólásszabadságról való szinte önkéntes lemondás, a vitatkozó kedv ijesztő hiánya (tudatlanság, szellemi képességek hiánya, vagy kritikátlan csordaszellem?). A divat: nem vitatkozni nyíltan, hanem a hát mögött bírálgatni, ha mégis vitatkoznak, igen gyakran vaskos személyi vádaskodásba fullad a vita.“ Király Tibort 43 szavazattal újból elnökké választották, ellenjelöltje, Mittermayer Ferenc 34 szavazatot kapott és alelnök lett. Az ellenzék több tagja is bekerült a választmányba. A zártkörű taggyűlésen megválasztott vezetőség névsorát a nyilvános közgyűlésen mint egyetlen egységes listát olvasták fel, megmentve a közvélemény előtt az egység látszatát. Király azonban rövidesen katonai szolgálatra vonult be, ahonnan utolsó szigorlatának letétele végett márciusban szabadságolták. Tehát nyolc hónapig az alelnök helyettesítette. Mittermayer mint titkár agilisnak bizonyult, és nemcsak Királyhoz, hanem Simbochhoz és Hazay- hoz képest is szürke egyéniség volt. Általában annak a véleményét tette magáévá, akivel utoljára beszélt. 1942-ben és 1943-ban a Mensa Academica Egyesület jóvoltából egy-egy húsztagú diákcsoport vett részt a debreceni nyári egyetemen, egyúttal Budapestet és Kolozsvárt is felkeresték. (A MAKK utolsó kultúrreferense, aki élményeiről a Magyar Hírlap 1943 őszi számaiban beszámolt, éppen Debrecenben lett egyetemi tanár!) Szembeöltő volt viszont, hogy a kiküldöttek fele lány volt, köztük olyanok, akik a kiküldetést nem érdemelték meg. Kihagytak viszont olyan funkcionáriust, akinek egyrészt jegyzőkönyvi köszönetét mondtak munkásságáért.
