Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - Hizsnyai Zoltán: Kihergelés (esszé)
HIZSNYAI ZOLTÁN KIHERGELÉS Most, hogy első két vízilovam végre révbe jutott, tehát: ha megértést nem is, legalább meghallgatást nyert, és - bár egyelőre csak szóban - megkaptam az első lebunkózást, eljött az ideje, hogy visszavonulót fújjak, s termetes jószágaimat bárdölatlan - de mint említettem: már lebunkózott - agyam dühös cinizmusának kútfőjéhez: nemzedéki s külön privát tudatlanságom gőgjéhez vezekelni visszatereljem. Hagytam magam fölhergelni, s most tömény erőszag érződik körülöttem. Elébe megyek tehát az eseményeknek, s kihergelem magam. Mit szépítsem a dolgot, számos tárgyi tévedést követtem el, ezek közül a legsúlyosabb az volt, amikor esszéfüzérem második részének slusszpoénjában az ezres bankót Dvofák arcmásával láttattam. Ezennel tehát a kitűnő Bedŕich Smetana posztunííísž'elnézéséért folyamodom. Kérem, vegye figyelembe, hogy a megfelelő szakirodalomhoz oly ritkán jutok hozzá, s oly rövid időre, nem vagyok képes kellő mértékben elmélyedni benne. Ezt bizonyára megteszik helyettem igényes kritikusaim. E mellett a vaskos tévedés mellett már-már eltörpülni látszik az a szörnyű baklövésem, amikor a kortárs magyar irodalom hazai kritikai visszhangját elenyészően gyérnek mutatva be legalább három, de lehet hogy négy vagy öt (!) idevonatkozó tanulmányt nem említek meg. Mi tagadás, ezzel az egész amúgy is labilis elméletem összeomlik. Sőt, éppen az ellenkezője bizonyosodik be. Tehát: a csehszlovákiai magyar kritikusok és tanulmányírók árgus szemmel figyelik a kortárs magyar irodalmat. Szép tanulmányokkal emlékeztek meg az olyan korszakos jelentőségű művekről, mint Nádas Péter Emlékiratok könyve című műve stb., stb., és még egyszer stb., hogy csak a legfontosabbakat említsem. S az ugyan igaz, hogy pl. Bettes költészetét valóban csak helyi nagyságokhoz mérték, de ez csakis az összes lehetséges kapcsolódás figyelembevételével történt így. Mindenki any- nyira itteni, hogy sajnos kizárt az odaáti párhuzam. Hiábavaló a görcsös igyekezet! „Van egy közmondás, amely szerint a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Az igazság útja a legkönnyebb: egyszerű, mert kitérők nélkül előrevisz. “ Fábry Zoltán
