Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - Z. Németh István: A felnyüszítő szerelem; Himnusz; Kr. e. ma: tórium; Mese a késpenge-csókról (versek)
Z. NÉMETH ISTVÁN A felnyüszítő szerelem Gyertyafénnyel izgatta fel az éjszakát. Bűnre gondolt a bőr, amikor lépett, a részből kivette az egészet betömni vele léte hiányzó versszakát. Semmi sem maradt akkor érintetlenül! A padló, a függöny, az ajtó lihegése rázta a házat - mégis lett a mégse, a vak éjfél ilyenkor elszemtelenül. A fényt kiemelte a tűzből - elringatta. A tüzet kiemelte a fából - nevetése rügyeket csalt az ágra, falra, késre. A fát kiemelte a földből - meg nem késve. A földet kiemelte Isten kezéből s alatta hitvány pokol rohant az égnek s elragadta. Himnusz Isten álld meg a csehszlovákiai magyart is se jó kedve se bősége védő karod köd takarja nem lehet amit szabadna hol fagyba hol hőségbe rángatják az évek kádakban vádak mit mondjon hazának
