Irodalmi Szemle, 1991
1991/11
A TARTALOMBÓL Nem a közép-európai föderáció aktualitásának bizonygatása volt a célom, hiszen időszerűtlen az sajnos, valóban sok-sok oknál fogva. A kétoldalú nemzeti megbékélés, a közép-európai kisnemzeti kiegyezések elmaradásának történeti feltárásában felmerülő szempontok közül kívántam csupán egyet-kettőt hangsúlyosabban exponálni. Nem üdvtanokra van szükség, mi, sokadszori újrakezdők talán már fel tudjuk becsülni ezek valós értékét. Racionális utópiákra persze továbbra is szükség van, de azok érzelmi, gazdasági, kulturális feltételeit kell megteremtenünk ahhoz, hogy ne kerüljenek a látványos illúziók lomtárába. Szarka László: Elmaradt kiegyezések Aki csak a méltóságteljes szobrok Széchenyijét ismerve olvassa el a Naplót, mérhetetlenül meglepődik: ámul és megborzong. Egy nagy lélek örvényei nyílnak meg előtte, s Georg Büchnerrel együtt ő is elmondhatja: „Mélységes szakadék az ember, s én szédülök, ha belepillantok.“ Szemtanúja lehet annak, miként változik át a szobor emberré. G. Kovács László: „Elszántam, hogy megyek, míg fel nem bukom“ Részemről ezzel lezártam a Fábry-kutatást. Sok pótolnivalóm a magyarázat rá: nem engedhetem meg magamnak, hogy hosszú hónapokat töltsék másoknak fontos, viszonylag tisztességes, de nagyrészt olvashatatlan nyelvezetű, már a megírásuk idején is elavult szemléletű írásművek elemzésével. Az irodalombarát olvasóknak, valamint az irodalmi gyökereiket kereső írók nemzedékeinek sem tudok okosabbat ajánlani. A hagyomány az, amit vállalni tudok: aminek segítségével előbbre jutottam. Már amennyiben hajlandó vagy képes vagyok rá. Hizsnyai Zoltán: Kihergelés Mi hát a hiány szépsége? A teremtés forrása: minden ember szabadsága, függetlensége - minden ember szeretete. „S ahogy szeretet nélkül nincs öröklét, a szeretet is egyedül az örökben, a tökéletesben nyugodhat meg“ - mondja Pilinszky János. Én hiszem e hitét. • Ezért nem tehetünk egyebet: a hiány szépségében fürödve a szépség hiányának örökös megszüntetésére kell törekednünk. Imát mondanunk az emberi arányok telítettségéért. Kulcsár Ferenc: Imádságok V.
