Irodalmi Szemle, 1991

1991/10 - Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya (regényrészlet)

Egy záporos fénnyel viliódzó nyár eleji napon teljesen váratlanul megtörtént a

találkozás

Pistával,

a Palajról siettem haza,

embernyi magas, kalászoló gabonatáblák közt a keskeny úton,

azt a döbbenetet,

amely akkor

megbénította a lábam,

nem lehet elmondani,

a fordulóban toppantunk egymás elé, szinte összeütköztünk, belegyökerezett az ő lába is az út porába, rám emelte a szemét, mintha felhorkant volna,

mi ütött belém, fel nem foghatom, elnéztem a válla mellett, kerültem a tekintetét, oly közel álltunk egymáshoz, tisztán hallottam a lélegzetét, biztosan ő is az én szapora lihegésemet, körül a mezőben semmi zaj, semmi mozgás, a gabonakalászok meg se zizzen- tek, csak egy-egy madár röppenése surrogtatta meg olykor a levegőt,

Eszter,

suttogta végül Pista, talán percek múlva,

Pista,

nyögtem válasz gyanánt, jó napot, Eszter, neked is, Pista,

felnézett a vakító kékségre, mintha onnan kérne segítséget a további szóláshoz,

én tenyérbe szorított madárként remegtem, a fél esztendővel korábbi, édesapámmal folytatott hajnali beszélgetésre gondoltam, felidéztem a tanácsait, és összeszorított ajakkal vártam, mi lesz most, vártál, Eszter, kérdezte,

csak az igazat, mindig az igazat,

NAGY ZOLTÁN MIHÁLY

A SÁTÁN FATTYA

(regényrészlet)