Irodalmi Szemle, 1991
1991/10 - N. Tóth Anikó: „A szenvedélyes érdekeltség drámája” (Mészöly Miklós: Saulus)
„A szenvedélyes érdekeltség drámája“ Ha követjük Saulust lelki útján, a következőket látjuk: Saulus elvesztette a feleségét és fiát, s hogy túlélje elvesztésüket, azonosítja magát egy eszmével, a Törvénnyel, s ez az elkötelezettség megkívánja, hogy üldözzön, tetten érjen, felszámoljon mindent, ami a Törvény ellen lázad. Időközben azonban apró lelki történések mentén töretlen hite megrepedezik; nyolc napos üldözése kudarccal végződik; önkényessége miatt szégyen önti el (később azért is szégyenkezik, mert rádöbben, hogy rokonait, apósát üldözte nyolc napig), s mindezt gyengeségével magyarázza. Ebből fakadó (s ez ellen irányuló) indulata korábbi nyugtalanító emlékeket, élményeket mozgat meg, de törvénytisztelete úgy reagál a törésre, hogy „másokban üldözi a saját magában lappangó megfoghatatlan kétséget.“7 Saulus egyre feszültebb, egyre nyugtalanabb. Menekülni kezd - saját maga elől, kétségei elől. Freud szerint a feszültségcsökkentés egyik lehetséges módja az azonosítás. S mivel elkötelezettsége repedéseit Saulus nem tudja kijavítani, egy újfajta eszmével kénytelen azonosulni (mely esetleg teljesen ellentétes az előzővel); ebben az esetben a kereszténységgel. Az azonosítás szövegszerűen is meg- jelenül a regényben: „Kell az áldozat, hogy elveszítsük magunkat, és megtaláljuk az azonosságunkat. De hol ez az azonosság?“8 - Tehát amint megjelenik, már meg is kérdőjeleződik. Majd Saulus egyik álomfoszlányában: Kedmah és a templomi rendőrség öt tagja megjelenik Rabbi Abjatár vendégségében. „Valaki azt suttogja mellettem, hogy nem igazoltatni - azonosítani jönnek. ... Aki igazolva van, még nem biztos, hogy azonos is; de akit azonosnak találnak, az megérdemli, hogy részt vegyen a halászaton. ... Abela tudja, hogy azonos vagyok !“9 Az azonosítási folyamat részletei: erős akarattal és szeretettel meggyógyítja a kisfiú Bénáját (utalás Jézusra: beteggyógyító képességére, gyermekekhez fűződő viszonyára); egyik álomképében egy másik férfi szájával szeretne szólni; a következő álomfoszlányában megjelenik a fiatal törvénymagyarázó - másnap találkozik Istefanosszal; a megkövezés után Istefanos sarujába lép, mintha szerepét, gondolatait öltené magára. Itt az azonosulás majdnem teljes, annak ellenére, hogy a kötelesség és a Törvény megbízottjaként indul Damaszkuszba (igaz, a feladatot maga vállalta). Félúton eldobatja a bűnösök foglyul ejtésére magukkal cipelt láncokat, mintha saját rabláncát dobná el, s kész az új eszme befogadására, azaz az üldözött eszmével való azonosulásra. Viszont aki az üldözöttekkel azonosul, az a hatalomról, a biztonság melegéről mond le, szinte önmaga ellen cselekszik, ezért is izgalmas, már-már irracionális Saulus választása, átalakulása Paulussá. Szerkezet. Mészöly a Saulust nem tagolta fejezetekre, erősítve ezzel is a folyamat-jelleget. Az egyes képek, párbeszédfoszlányok, közérzet-szilánkok között nagyobb helyeket hagy ki, tipográfiailag különíti el őket, hogy ne mosódjanak teljesen össze. Kétszer kezd új oldalon, így a Saulus szövege három részre oszlik. Az első rész a legrövidebb, mindössze egy közérzet érintése. A középső teszi ki a regény nagy részét, állandóan felfelé ível. Útra keléssel kezdődik - ez az a bizonyos nyolc napos út, mely végül kudarcba fullad. Ekkor még Saulus feltétlenül hisz abban, amit tesz, bízik abban, hogy akiket üldöz, árulók, s hogy küzdenie kell ellenük, holott környezetében csaknem mindenki valamilyen módon az új hit igézetében él (a maga módján még Rabbi Abj atár is). Az utolsó részben másodszor indul útnak, tele az új hit csíráival, akkor már Damaszkusz felé, a kérész-
