Irodalmi Szemle, 1991
1991/10
A TARTALOMBÓL Három előadás: egy alakulóban lévő nagy műnek (Székely Gábor rendezői életművének) fontos fejezete. A produkciók egy ember művészi és emberi nagyságának bizonyítékai. Szomorú, kételkedő, számonkérő kérdések a világról, a korról, amelyben élünk. Ment-e általuk a világ elébb? Székely Gábor szerénysége, „stílusa“ talán a kérdés feltevése ellen is tiltakozna. Minek az ilyen hangzatosság? A feladat szerinte: csendben alkotni, tenni, amit kell (a „kell“ itt természetesen erkölcsi imperatívusz), hogy a színházba járók többsége megértse és megválaszolja magában a neki feltett kérdéseket. Ha ezt sikerül elérni, az sem baj, ha azt már nem veszik észre: ezáltal bizony a világ megy elébb! Hizsnyan Géza: „Szóljon a hiányod!“ A Biblia szövege örök érvényű, ezért a Bibliából kölcsönzött tények, példázatok is örök érvényűek, különösen akkor, ha értő kezek formálják, „forrósít- ják jelenbe“. így elsősorban a keresztényi szeretet és megbocsátás üzen. A rokoni, felebaráti, isteni szeretet ragyog át a szövegen, legfényesebben a kútjelenetben. A másik fontos üzenet Saulus megtérésével kapcsolatos. Bibliai összefüggésben a pálfordulás nem elvtelen, érdekből elkövetett cselekedet, hanem pozjtív előjelű belső esemény: a kereszténység üldözőjéből a kereszténység egyik legismertebb támogatója, terjesztője lesz. Mészöly csak Damaszkuszig kíséri el Saulust lelki útján, a látomást, a megtérést, a hittérítő utakat már nem írja le, így a huszadik század emberével a folyamatot láttatja, hogy megértesse a Bibliában egyetlen mondatba sűrített fordulatot. N. Tóth Anikó: „A szenvedélyes érdekeltség drámája“ Tamás a seb érintése után hisz, és így kiált: „Én Uram és én Isfenem!“ De figyeljük meg azt a hallatlan mélységet, azt a megmondhatatlan csodát, a jézusi szónak azt a kimeríthetetlenségét, amely az evangéliumot az évszáza' dók során számunkra rejtélyes módon egyre egyetemesebbé tágítja, szinte óráról órára felfedve és gazdagítva önmagát, s általa persze az emberi univerzumot is. Mit is válaszol Jézus Tamás szavaira? „Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisz- .nek.“ Ki író, művész ne irigyelné ezt a jézusi mondatot, annak a „forró pontnak“ a döbbenetes mélységét, amelynél fogva Jézus mintegy kimozdítja a helyéről a világot?! Kulcsár Ferenc: Imádságok IV.
