Irodalmi Szemle, 1991

1991/9 - Monoszlóy Dezső: A regény idejéről (kisesszé)

Monoszlóy Dezső

gulat számára. Ezért nem árt, ha a méretek asszociatíven változnak, méghozzá úgy, hogy az idő és a tér a valószínűségével és ne a pontos meghatározottságával hasson. Egyszerűbben kifejezve: a történés hordja magában az idő és a tér fogalmát, és ne ezeknek a kalickájába szoruljon a történet.

Ennyit a korszerű próza lehetséges keletkezéséhez és az ehhez kapcsolt lerö- vidítettebb időelméletemhez. Ami a lírát illeti, erről még rövidebben lehet szólni, a vers ugyanis csak úgy születhet, ha önös idő- és térfogaimat sugall, hangulatába emel időtől, tértől kötetlenül.

Befejezésül, de ez talán fölösleges mentegetőzés, távolról sem hiszem az ehhez a témakörhöz kapcsolódó összes premisszák és talonok kimerítését és felhasználását, csupán egyetlen hangulati elemnek a felvillantására vállalkoztam, amit talán még azzal toldhatnék meg, hogy az így keletkezett mű is szavakból áll, a gonoszság és egyéb hatalmasságok Góliátjai ellen fegyverül is használható szavakból, amelyeket Anatol France Dávid parittyájának nevezett.