Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Turczel Lajos: Sáfáry László öt levele 1931—1941-ből
Turczel Lajos gén áll a Kelet Népe versek dolgában. Persze, nem veszem biztosra, hogy meri közölni az öreg, mert ezek eléggé kirínak a mai költők kórusából s Zsiga bácsi nem éppen a legbátrabb ember. - Jó múltkor adtam néhányat Szombathy Viktornak az Ünnep c. lap számára, de biztos voltam benne, hogy nem hozza őket, mert a versek főbírája a lapnál maga a főszerkesztő kegyelmes asszony, Bethlen Margit s ő erősen keresi a rímet. Úgy lett, mint előre gondoltam. Azt hiszem, még nem irtam, hogy két kiruccanást csináltam az elmúlt 10 nap alatt. Egyszer elmentem Titivel a moziba, megnéztük a Stanley, a riporterek királya c. filmet. Nem volt rossz, de nem is valami kiváló. Oda kaptam kedvezményes jegyet, hát ezt néztük meg. Pedig van most itt néhány jó film, Kék madár, Egy életen át stb., azokat szívesen megnézném, de meg kell várnom, mig valami kis moziban adják. E hét szerdáján este 9 órakor pedig nem volt ülőkém (internátusi felügyeleti szolgálat - T. L.) de Miskának sem. Panamáztunk tehát egyet, vagyis mindketten lementünk, sőt Miska kiemelt a leányinternátus 3 tanítónője közül egyet, Sztrókay Piri most végzett magy-latin szakost, s elmentünk hárman egy közeli zenés kocsmába. A gyerekek már aludtak, csak egy nagy fiú volt fenn, azt megbíztam a rendőri szereppel. Mi aztán majdnem egy óráig üldögéltünk másfél liter bor mellett. (Mindenki fizette a maga részét.) Mesélte aztán ez a Piroska, hogy a múltkor bent volt Huszti professzornál, ki ismeri és szereti őt s tudja, hol van állásban. Azt mondja egyszerre csak a prof: Magának vagy egy költőtársa ott a kollégiumban. Nem vagyok én költő, mondja a lány. - Költő társa, mondja a prof, hogy is hívják, előkotorta a könyvet az asztalon heverők közül: Sáfáry, persze, Sáfáry. Tudja, hogy az nagyon értelmes ember? Mindjárt láttam, hogy nem közönséges emberrel állok szemben. - Honnan tetszett látni, kérdezte a lány. - Tudom is én. Rajta van az arcán a szellem szabadkőművességének a titkos jegye, mondá az öregur. Aztán még elmondta a lánynak ki s mi vagyok, honnan kerültem most az egyetemre, szóval mindenre jól emlékezett. - Most töröm a fejemet, hogy csinálhatnám meg, hogy nála vizsgázzam s ne a Szidarov- szkynál, aki nagyon jó bácsi ugyan, de száraz nyelvész, ez pedig igen mozgékony szellemű humanista. Úgy hallottam, államtitkár lesz rövidesen, már most is nagy szerepe van a minisztériumban. Mindenesetre fenntartom vele a kapcsolatokat, mert szeret az öreg beszélgetni, meglátogatom olykor a szobájában.[...] A szükséges könyveim megvannak, mert kapok attól a már említett kollégától, Sztrókay Piroska is felajánlotta, ha szükségem van valamelyikre, meg az egyetemi szemináriumból is kaphatok rövidebb időre, mert a tanársegéd is kijelentette - magáévá téve a mestere rokonszenvét - hogy nem szabad ugyan, de nekem kiad könyvet, mert megbízhatónak talál [...] Kapott az intézet egy egész szép rádiót. Játékidőben szól s akkor is, mikor a gyerekek lefeküdtek. Most is azt babrálja Miska és valami szép koncertet jelez. Hallgatjuk egy félóráig. Várom leveleteket, - gyakoroljátok a gépírást ti is a Jankóék gépén! Sokszor csókol minnyájatokat Laci.
