Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Miroslav Kusý: A szlovák jelenség (dokumentum)

A szlovák jelenség

zsonyban becsapta. Nem teljesítette ígéreteit, a nemzetet gazdasági, ökológiai, erkölcsi-politikai válságba vezette, a föderáció megvalósítása nem vezetett olyan hosszantartó fejlődéshez, mint amilyet számára ez a képviselet ígért. Ezt már nem lehet a „csehekre“ hárítani.

4. A „szlovák jelenség“ vallási kérdése a föderáció után új alakban jelenik meg és kezd radikális formát ölteni: már nincs alárendelve a nemzeti kérdésnek, hanem önálló problémaként lép előtérbe. Ez bizonyos körülmények között oda vezethetne, hogy a „szlovák jelenségben“ a vallás hasonló súlyt kapna, mint a lengyeleknél. A szlovák hívők logikusan így is arra lesznek kényszerítve, hogy vallásszabadságuk védelmezése során a nemzeti kérdés megoldása helyett térjenek át vallásuknak az általános polgári és emberjogi törvények érvényesítése keretében történő megvédéséhez.^

5. Amint azt a történelemből ismerjük, a specifikus nemzeti követelések kielégítése oda vezet, hogy a nemzet, amely azelőtt erősen bezárkózott, kezd túllépni ezen a belső horizonton, kezdi egyre erősebben érzékelni nemzeti létének polgári és emberi dimenzióit: rájön arra, hogy a nemzetiekkel egyetemben nem elégítette ki automatikusan többi, életbevágóan fontos szükségleteit. Nálunk ma már az élet minden területének kedvezőbben kellene viszonyulnia az elkövetkező rendszerváltáshoz.

6. Bár a szlovák-cseh viszony jellege a föderációval új államjogi alapot nyert, ténylegesen csak akkor változik meg gyökeresen, ha Szlovákia sokoldalúan (gazdaságilag, szociálisan, kulturálisan) fölzárkózik a cseh országrészekhez, ami éppen ebben az időszakban valósul meg. Az eredeti gyámsági viszonyból két egyenértékű partner viszonya jön létre, amelyben már nem lenne helye a fölérendeltségi érzésnek az egyik, a kisebbrendűségi komplexusnak a másik oldalon. A szlovák-cseh viszonynak tehát túl kellene lépnie szűk nemzeti látókörén, és eljutnia egy szélesebb platformra.

7. A nemzet megvalósuló gazdasági, szociális, kulturális és nyelvi egységesülése azt jelenti, hogy egyenértékű és egyenjogú partnerévé válik valamennyi fejlett európai nemzetnek: megszűnik velük szemben a kisebbrendűségi érzése. Tehát már ebből a szempontból sem elsődleges a nemzeti kérdés, és nem is olyan kényes, mint azelőtt volt a velük való érintkezés során. így lesz a szlovák tudatosan is egyre inkább európaivá és világpolgárrá, vagyis gondolkodik, cselekszik és él, elsősorban abban a másik, szélesebb dimenzióban. így majd valóban kezd számára is beteljesülni az ismert kollári vízió parafrázisának az értelme: „Ha szlovákot kiáltasz, az Ember válaszoljon neked!“

Ez pedig rendkívül pozitív fordulat lenne az egész „szlovák jelenséget“ illetően a következő évezredre.

Gáspár István fordítása